A Veszprémi Petőfi Színháznak alkalmazkodnia kell a jelen gazdasági, társadalmi helyzetéhez. Vagyis 25 millióval kevesebb költségvetésből kell magas színvonalú előadásokat készíteni. Hogy hogyan, miképpen, azt ma még nem tudni. De egy biztos, lépnie kell, ki kell találnia újra önmagát. Mindezt azonban csak a környezetével, gazdasági, szellemi holdudvarával együtt tudja sikeresen megvalósítani!
A hangokkal kezdődött. Jöttek. Nem a fejemből (egyelőre), hanem a hasamból. Étkezéstől, napszaktól függetlenül, egyre gyakrabban, egyre hangosabban. Hosszan elnyúló csikarások, robbanásszerű durranások, elvékonyodó rataták. Fájdalom ugyan nem volt, de néhányszor hoztak kellemetlen helyzetbe (pl. amikor előadás közben tartott hatásszünetet törtek meg ), ezért úgy döntöttem, leszámolok velük. Nem (volt) könnyű.
Maholnap (a szó szoros értelmében) új elnököt választ az SZDSZ. Kuncze Gábor visszavonulásával mindenképpen lezárul egy korszak a kisebbik kormányzó párt történetében. A magyar politika egyik jellegzetes alakja adja át a stafétát a fiatalabb nemzedéknek: bizonyára sokan sajnálják majd a csipkelődő humorú, deáki karakterű Kuncze háttérbe lépését (mint ahogy sokan örülnek is majd neki), de a változás szükségszerű az SZDSZ életében, és egy ilyen időszakhoz könnyebb hozzálátni új arcokkal, új vezetőkkel.
A kormány reformjainak hatására számtalan munkahely szűnik meg országszerte, így nálunk is. A megye és a város vezetői nehéz, szinte lehetetlen feladat előtt állnak, a leépítés ne csak pénzelvonás, munkahelycsökkentés legyen, hanem egyfajta igaz kényszerűségből fakadó megújulás is, azaz a szükségből kovácsoljanak erényt! Ezt csak szakmai alapokon állva, őszintén lehet megtenni.
- avagy mit gondolok arról, hogy én lettem az év újságírója a Veszprém Index műhelyében -
Az újságíró nevezetű különös állatfaj igencsak megszaporodott az elmúlt évtizedben. Ma már mindenki újságot ír, és sokan díjakat is kapnak érte. Az internet lehetővé tette, hogy bármikor, bárki rászabadítsa személyes létértelmezését a nagyvilágra. A különféle hírportálok naponta több ezer cikket ontanak, s ebben a keretben megtalálni a minőséget komoly feladat az olvasó számára.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. A szerelem az utóbbi intervallumban köszönt ránk legtöbbször, talán egyszerűen azért, mert ekkor van időnk rá. A kulturált vagy kevésbé kulturált szórakozás álarcába bújtatott hódítás formái ősi módszerek, melyek mai alakjukban sem kevésbé eredményesek, mint a történelem egyéb korszakaiban.
Mindenhol ott vannak. Hangoskodnak, hánynak, szemetelnek, megkeserítik az életünket. Látjuk őket sötétedés után az utcákon, halljuk őket a szomszéd lakásban rajcsúrozni, bandáznak a plázákban, a játéktermekben, ellepik a billiárd- és csocsóasztalokat, mindenfelé ülnek, állnak és heverésznek. Igen, igen, már kitalálták: ezek a mai fiatalok
A szabadság olyan, mint az egészség, Értékét igazán akkor fogjuk fel, ha hiányzik akár egy picinyke darabja is, amíg megvan, nem is tudjuk, mennyire fontos, nem is foglalkozunk vele. Ez a helyzet az ünnepeinkkel is. Lassan már azt sem tudjuk, mit ünneplünk, ha tudjuk is, nem érezzük az értékét. Mert természetes. Ma, itt az. De nem volt ez mindig így.
- a demokratikus légkör legfontosabb alkotója a kritika -
Mitől szabad a sajtó? Nem attól, hogy ünnepeljük, hogy beszélünk róla, hogy hangsúlyozzuk a fontosságát. Ezek csak külsőségek, felszíni jelenségek. A sajtó akkor szabad, ha őszintén, határozottan fejtheti ki a nézeteit, a jobbítás szándékával kritizálja a környezetét, értékrendeket, alkotó embereket mutat be példaként. Manapság ilyen sajtóval ritkán találkozunk. A sajtó ma a pénz és érdekkapcsolatok hálójában vergődik.
József Attila még kertész akart lenni, én inkább kőműves. Jó erős kőfalat, erődöt akarok magam köré építeni, hogy a hétköznapi baromságokat, a mindent elsöprő agresszivitást, a türelmetlen középszert, a gumigerincű messiásokat kizárjam. Első a vasbeton, majd utána jöhet a virág!