Odüsszeiánk egyes szakaszai homályosak maradnak (hitelfelvétel és -folyósítás bonyodalmai, birtokbavétel csúszása, papírok szublimálása az ügyvédnél stb.), de legyen ez szándékos lustaság. Ugorjunk arra az alapvetően pozitív élményre, amikor első saját lakásukat büszkén, mégis félve járják be az új tulajdonosok az eladó teljes kiköltözése után.
Az egy hónap szabadság egy közalkalmazottnak hihetetlenül hangzik, végtelennek tűnik, ám mégiscsak egy olyan dolog, aminek egyszer csak vége. Ezt a hónapot nagyon messze eltölteni nagyon jó dolog. Az El Caminón végigzarándokolni pedig eddigi tapasztalataim szerint talán a legjobb. De hát végül is Szent Jakabot rendben meglátogattam, így haza kellett jönni, és találkozni valódi életem szereplőivel és díszleteivel.
A szokottól eltérően kevesebb sör és fröccs, ám annál több gondolat cserélt gazdát a Veszprém Presszó törzsasztalánál. Látszik, a Petőfi Színháznál kialakult helyzet nagyon közelről érinti őket. Nem is vitatkoznak, hanem kiegészítik egymás gondolatát.
Szép és hangzatos szavakkal élve a matematikai eszköztudás és a szövegértési képességek mérése volt a cél. Gyakorlatilag 180 perc tömény gyönyör, amely során a fiatalok ráébredhettek arra, hogy az említett kézségeket nem birtokolják. Én legalábbis biztosan nem.
Madáchi élethelyzetbe kerültünk, hiszen egy májusi önkormányzati döntés értelmében június 15-étől tilos Veszprém közterületein az alkoholfogyasztás. Mint többen többször kifejtették, a rendelet hátterében elsősorban az áll, hogy a rendőrségnek így módja nyílik fellépni a hajléktalanok ellen (sic!). Persze a jog nem válogat: senki nem fogyaszthat a hónap közepétől alkoholt a közterületeken, úgyhogy leáldozott a butykosoknak és laposüvegeknek
Egy éve ilyenkor azon filóztam, mit nyert a magyar és leginkább a szegedi kézilabda azzal, hogy az MKB Veszprém elvesztette a Magyar Kupa döntőjét. Idén a bajnokságot buktuk el, ám vagy éppen ezért? ezúttal önzőbb leszek. Lássuk, mit nyerhetünk ezzel a fiaskóval!
Krakkói indexes kiküldöttünk kinti élményeinek utolsó beszámolóját olvashatják most. Ezúttal a lengyel konyhaművészetbe tekintünk be, lesz szó bigosról, pirogról, zsurekről és természetesen hideg Zyviecről, valamint egy első ránézésre talán giccsesnek ható, de annál szimpatikusabb étteremláncról.
Na, a kései fekvés után meglepően korán dugjuk ki a búráinkat a sátrakból. Elég nagy különbség a reggel és az éjszaka között. A többszáz rétegnyi ruhában történt alvás után üdítően hat rövidgatyóban és pólóban mászkálni a kempingben. (Persze megvolt a stampedli Unicum is.)
Ha az ember fia ügyeskedik, akkor a kötelező körökön kívül juthat ideje igazi turistáknak szánt látványosságok megtekintésére is. Természetesen az ösztöndíj terhére, mert így a jó. Bár már jártam egyszer, 2001-ben a városban, akkor a szűkösebb anyagi és időbeli keretek miatt sok minden kimaradt, amit most sikerült bepótolni. Vagy inkább pótolnunk, ugyanis vasárnaptól két főre emelkedett a krakkói Index-kontingens létszáma.
- ötlettel, pénzzel, kapcsolatokkal kell segíteni a Táncfesztivált -
A tizedik Tánc Fesztiválja alkalmából a megszokottnál nagyobb felhajtást, több versenyprogramot, számos kísérőrendezvényt vártam. Hiába. Sajnos a fesztivál kevesebb pénzből, kevesebb programot tudott produkálni. De ami a legfájóbb, kevesebb néző és fáradtabb hangulat jellemezte a jubileumot. A Tánc Fesztiválja életben tartásáért, fejlesztéséért összefogásra: ötletekre, pénzre, kapcsolatokra van szükség.