Ha az ember fia ügyeskedik, akkor a kötelező körökön kívül juthat ideje igazi turistáknak szánt látványosságok megtekintésére is. Természetesen az ösztöndíj terhére, mert így a jó. Bár már jártam egyszer, 2001-ben a városban, akkor a szűkösebb anyagi és időbeli keretek miatt sok minden kimaradt, amit most sikerült bepótolni. Vagy inkább pótolnunk, ugyanis vasárnaptól két főre emelkedett a krakkói Index-kontingens létszáma.

Az éjszakai vonatozás után mi mást lehet tenni, mint aludni. S ezután is óvatosan kell bánni a várossal, kerülgetni, kóstolgatni kell, nem egyből nekirontani. Ismerkedés ez, ahol egy meggondolatlan lépésnek végzetes következményei lehetnek. A rákészülés után tehát első lépésként felkerestük a főteret (Rynek Glówny), ahol a turistahordák és a galambok csendes megbámulása után bevettük magunkat a Posztócsarnokba (Sukiennica). Utóbbit a kifüggesztett transzparensek szerint 2006 októbere óta újítják föl – arra nem sikerült rájönnünk, hogy miként – így nem sikerült a térről és az épületről egyetlen valamirevaló fényképet sem készíteni. Persze a képeslapkészítőknek is élni kell valamiből. Ezután nem maradt más hátra, mint bemenni a Mária-templomba – egyik fele fizetős a turistáknak, másik fele ingyenes a hívőknek… –, majd meginni egy hideg Zyviecet egy kerthelyiségben.

Másnap felkerestük a wieliczkai sóbányát. Ez nem egy akkora élmény, mint amilyen biznisz épül rá. (Egyébként komolyan el lehet gondolkodni azon, hogy amilyen idegenforgalmi ötletek felmerültek, és amelyekkel élnek nálunknál okosabb népek, azokból itthon mit lehet megvalósítani. Akár pesti, akár veszprémi keretek között.) A sorban állás kicsit az EU-csatlakozás előtti időket idézte: külön sor az egyéni turistáknak, lengyel vezetéssel, külön egy a külföldieknek, általában angolul vagy németül, és külön sor a csoportoknak, szintén lengyelül vagy idegen nyelven. Magyar nyelvű vezetés nincs, svéd van. A barlang (sóbánya) turisták által látogatható legmélyebb pontjára, a 130 méteres mélységbe mintegy 60–70 percnyi battyogás után érkezik a csoport, melynek során különféle járatokat, barlangi tavakat, sóból faragott szobrokat – külön élmény a hét kedves bányászgató vidám törpebarát… – és kápolnákat csodálhattunk meg. (Este Krakkóban hideg Zyviec, kerthelyiség.)

Természetesen nem lehetett kihagyni a hírhedt auschwitzi tábort sem. Talán nem annyira köztudott, de a filmekben feltűnő vasúti sín a kapuval valójában az auschwitzi kettes számú táborban, Birkenauban található, tehát hiába keresi azt bárki is az egyes számú tábornál. Maga a kiállítás a láger barakkjaiban van berendezve. 5–6 láger általánosságokkal – életkörülmények, megérkezés, ellenállás, megsemmisítés, tárgyi bizonyítékok stb. –, majd ezt követően az egyes nemzetek saját kiállítása látogatható barakkonként. Meglepve tapasztaltam, hogy a 2001-ben már igencsak idejétmúlt magyar kiállítást kicserélték; most az elsősorban a Kertész-regényre épül, illetve a történelmi kommentárokat is aktualizálták. Nagy kár, hogy a hangsúlyeltolódás még így sem egészen érzékelhető, főleg nem a külföldiek számára. Mindenesetre a magyar kiállítás ötletes és megkapó, biztosan emlékezetes is lehetne – ha kis hazánk polgárain kívül is megtekintenék azt. (Este Krakkóban hideg Zyviec, kerthelyiség.)

Ennyi kóstolgatás, udvarlás és közös esti séták után már szerdán meg is kezdtük a behatolást. Felhágtunk a Wawel-dombra, ahol a hasonló nevű vár áll. (Magyar ember ilyenkor, vagyis álló, létező 16–17. századi kastélyok láttán irigykedik igazán, hogy miért pont nekünk kellett kikapni a törököt…) A várban több kiállítás is látható, a teljesség igénye nélkül ezek: a palota reprezentatív fogadószobái, ugyanitt a királyi szobák, fegyver- és kincstár, kelet kincsei (egy igazi csakrával, minden buddhistának kötelező ezt megtekintenie), királyi kertek, toalett (kettő is), a székesegyház kincsei, a székesegyház, a székesegyház Zsigmond-tornya, a székesegyház kriptája. Ja, és van a Sárkány-barlang. Ugyanis a vár alatti barlangban egy sárkány lakott a monda szerint – juhokat, barmokat és szüzeket falt (ki nem?) –, akit Krak herceg végül csellel elpusztított. Innen a város neve, és az egyik legnépszerűbb plüss emléktárgy is. Szintén pénzért a vár egyik bástyájáról a várfalban kialakított járaton keresztül le lehet jutni a barlangba. A barlang előtt pedig maga a beste teremtés áll bádogból, és sms-ért cserébe (!) tüzet fúj. (Délután és este Krakkóban hideg Zyviec, kerthelyiség.)

A váron és a városfalon belüli belvároson kívül mindenképpen érdemes felkeresni a Kazimierz nevű városrészt, ahol a történelem folyamán a városi zsidó lakosság telepedett meg. Sajátos atmoszférájú hely, kopott épületekkel, régi cégérekkel, egyben persze morbid is, hiszen vannak olyan házak, amelyekhez láthatólag nem nyúlt senki a gettó fölszámolása óta. Ennek ellenére bolhapiacok, „alternatív” kocsmák, olcsó vendéglők, esténként élőzenés koncertek teszik látványossá a negyedet – vélhetően inkább a helyiek, mint a turisták számára. Természetesen számtalan zsinagógával is büszkélkedik a városrész. (Délután és este Krakkóban hideg Zyviec, kerthelyiség.)

És ha épp nincs semmihez se kedvünk vagy már nagyon elfáradtunk, el lehet üldögélni egy parkban – az egész belváros körül, a városfalak mentén zöld sáv húzódik mintegy száz-százötven méternyi szélességben –, hallgatni a villamosok csilingelését, vagy kifeküdni a főtéren egy padra, és részt venni a város életében, lüktetésében. Érdemes. (Ha van hideg sör, még jobb.)

Kapcsolódó cikkek ITT meg ITT .