Madáchi élethelyzetbe kerültünk, hiszen egy májusi önkormányzati döntés értelmében június 15-étől tilos Veszprém közterületein az alkoholfogyasztás. Mint többen többször kifejtették, a rendelet hátterében elsősorban az áll, hogy a rendőrségnek így módja nyílik „fellépni a hajléktalanok ellen” (sic!). Persze a jog nem válogat: senki nem fogyaszthat a hónap közepétől alkoholt a közterületeken, úgyhogy leáldozott a butykosoknak és laposüvegeknek…

Az elv persze abszolút támogatható: ne hagyjuk, hogy fiataljaink és hajlékot momentán nélkülöző állampolgártársaink az utcákon igyák magukat sakál részegre, majd ugyanitt rajcsúrozzanak, randalérozzanak és hányjanak cigánykereket (ha még csak azt). Legjobb, ha még idejében elkapjuk a… demizsont a szájuk elől, megbüntetjük őket ötvenezer forintig terjedően, majd figyeljük, hogyan kullognak haza (miután nincs már pénzük inni).

Az elmélet tehát gyönyörű, ez voltaképp egyfajta prevenciós program, bűnmegelőzés vagy tudomisén, arról nem is beszélve, hogy más önkormányzatok már időtlen időkkel ezelőtt bevezették ezt a rendszert (és nem csupán nálunk, hanem teszemazt magában a világhatalom Amerikai Egyesült Államokban is). A múlt is dicső példaként tornyosul előttünk, hiszen a kádári érában is működött egy időben hasonló rendelkezés, és tessék, akkor is milyen jól bevált! Volt akkor alkoholizmus? Maximum a Koncz Zsuzsa énekelt róla a maga dekadens módján…

No, akkor lássuk, melyek azok a (tényleg elenyésző és jelentéktelen) gyakorlati problémák, amelyeket ezen rendelkezés felvet. Először is a szórakozóhelyeken fiataljaink (persze csakis 18 éves koruk fölött) továbbra is tajtrészegre ihatják magukat, otthon meg azután végképp bárki. Ja, bocs, a hajléktalanok nem, nekik tényleg marad a resti, ha jól megy a bolt, ha meg nem, legyenek absztinensek, vagy várják meg az Utcazene Fesztivált (a nagy városi rendezvényekre nem érvényes az alkoholmoratórium)! Ezután meg mehetnek az utcára csinálni a perpatvart, ahogy eddig is.

Másodszor. Ha a rendőrség eddig tehetetlen volt a részegen randalérozókkal szemben, mennyivel lesz tehetségesebb a még józan, de lerészegedni, majd rendbontani szándékozó „tömegekkel” szemben? Harmadrészt kíváncsi vagyok arra, mikor kapják el majd az első „fehérgalléros bűnözőt”, aki nagyon diszkréten ugyan, de öltönyzsebéből előhalássza ötvenedik szülinapjára kapott, gravírozott laposüvegét, hogy egy korty pálinkából merítsen erőt munkanapja folytatásához (mint ahogy érzésem szerint a csendrendelet betartása sem vonatkozik mindenkire egyformán)…

Négyes pont. Ez a rendelet egy demokratikus jogállamban (és állítólag ilyenben élünk, még Veszprém sem különleges övezet) könnyedén kijátszható. Egy barna (vagy akármilyen) zacskó kell hozzá mindösszesen. Amíg ugyanis nem teszem közszemlére az általam fogyasztott italt, és nem adok különösebb okot arra, hogy azonnali motozásnak vessenek alá, addig a magánügyem, hogy mit tartok a barna (vagy akármilyen) zacskómban. Az ötletet kb. ötvenezer amcsi filmből merítettem.

Szóval megint adtunk egy pofont annak, aminek adni szoktunk… A militáns rendpártiak nyilván jobban alszanak majd június közepétől („most megmutattuk nekik!”), aki meg az utcán akar berúgni, az úgyis megteszi azután is. Hogy a berúgás következményeivel mihez kezd majd a rendőrség, az már érdekesebb kérdés – de az ezirányú lépéseket eddig is megtehették volna… A valódi problémák (alkoholizmus mint népbetegség, hajléktalanok kérdése) megfogalmazását megint sikerül frappánsan elkerülnünk, és elrejtőzünk egy látszatmegoldásnak is sántikáló kényszerintézkedés mögé. Kiűzetünk a paradicsomból? Talán még szegény Ádám és Éva is ott lennének, ha lett volna egy barna (vagy akármilyen) zacskójuk…