Tacepao

Álmom, a Színház

Beküldte kávé -

- avagy „nincsen ideálom, csak a nihil…” -

Témánk nekünk ez a színház dolog, mert megint balhé volt, van – balhé az mindig lesz, mert ilyen ez a világ vagy ez a város legalábbis. De így mondták, hogy én meg legyek pozitív, és írjak arról, milyen színházat szeretnénk mi vagy akkor én, hiszen mi jogon nyilatkoznék többesszámelső. Hát így ez lesz a téma, a színházideál.

A vélemény szabadsága

Beküldte kávé -

- avagy kell egy hét liberalizmus -

A „liberális” kifejezés sokak számára egyfajta szitokszóként működik a mai magyar közéletben – de tévedés lenne azt hinni, hogy ez nemzeti sajátosság, hiszen Franciaországban például még erőteljesebb a társadalmi előítélet ezzel a jelzővel szemben. Különösen furcsa ez, ha figyelembe vesszük, hogy a liberalizmus mint ideológia egyik eredője éppen a racionalista filozófia, illetve a Nagy Francia Forradalom eszmerendszere.

Mert iskolába menni jó

Beküldte Árkus Vanessza -

- továbbá piszkos részletek, a szeptember sokba kerül -

Vége a nyárnak, a családok egy része pedig az augusztus végét kénytelen azonosítani az anyagi csőddel. Pénzügyi katasztrófa, a csemete iskolakezdése határozottan drága mulatság. Kedvezményben nem mindenki részesül, nem úgy megy az. Az egyedülálló szülő által nevelt (vagy nevelni próbált) gyerek például ebben a tanévben nem kap ingyenes tankönyveket, fele áron sem étkezhet a menzán.

Egy nap városnézés

Beküldte zoo -

Kirándulás Bécsbe

Kulturális élete pezseg, de inkább az idősebb korosztályoknak szól – olvasom az egyik internetes fórumon Bécsről. Természetesen ez nem tart vissza, hogy egy egynapos városnéző útra befizessek. A hajnali ébredésnek nem örülök, de a nap végén elégedetten nézem vissza a fényképeket.

Japán, az élhető ország

Beküldte pethõ imre -

- halványodó hagyományok, erősödő amerikanizálódás -

Gondolta volna, hogy a világ egyik leggazdagabb, legdrágább országában, Japánban egy pedagógiai asszisztens fizetéséből két ember simán megélhet, hogy a japán nyelv könnyen tanulható, és hogy már nem a munkahely iránti hűség, hanem a pénz az értékmérő? Ehhez hasonló érdekességeket mesélt barátom, aki három év után tért haza egy kis pihenőre hozzánk.

A Lovassy, vajon mi?

Beküldte julienne -

Mozaik a ’90-es évek elejéről

Ment a bölcsibe az unokatesóm, és mutatta anyukámnak, hogy „ez a Lovassy, ide fogok járni”. Azért én ennyi idős koromban még nem voltam ebben ilyen biztos – igaz, nem is sétáltunk minden nap arra –, de később én is tudtam, hogy nyolcadik után ide kell jönnöm (pedig a barátaim padányisok lettek). A felvételikor aztán meginogtam kicsit: olyan nyomott volt az aula, olyan kicsik a termek – hát ez lenne az a nagy Lovassy?

SzÚT!

Beküldte szerk -

Szép Új Tanév!

Nem vagyok benne biztos, hogy aktuális-e tanév eleji gondolatokat papírra vetni, mert korunk végzetesen felgyorsult, értékeket nem ismerő Szép Új Világában a tanulás vagy a tanítás szükséges rossz. És ez a hozzáállás mostanra intézményesített lett.

Vigyázz(va) pihenj 20-án!

Beküldte gnukak -

- a tisztavatás apropóján -

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tisztességes, magyar, pápai család, aki kitett magáért 2007. augusztus havában. Először házasította nagyobbik fiát, majd rá egy hétre a kisebbiket is, akit egyelőre nem holmi fehérnéppel boronált össze, hanem a nagy betűs HAZÁval. Katonának állt a legkisebb. Mind a lakodalomra, mind a Tisztavatásra hivatalosak voltunk, és ahogy kell, az esküvőn sírtunk-vígadtunk, és sírtunk majdnem a Tisztavatáson is, csak nem a boldogságtól…

Isteni biznisz

Beküldte mico -

- vallás és turizmus -

Anno Decebal (...), amikor még idegenforgalomnak hívták a turizmust, - jómagam is lehúztam öt évet az ország egyik első ilyesforma szakközépiskolájában - azt gondoltuk a vallási turizmusról, hogy ennek aztán kis hazánkban (már?) nincs sok jövője. Valami azért mégis lehet bennünk, különben miért van az, hogy mindenki (!) útba ejt minimum egy templomot ilyen vagy olyan turistáskodása során?

Oldalak