Vége a nyárnak, a családok egy része pedig az augusztus végét kénytelen azonosítani az anyagi csőddel. Pénzügyi katasztrófa, a csemete iskolakezdése határozottan drága mulatság. Kedvezményben nem mindenki részesül, nem úgy megy az. Az egyedülálló szülő által nevelt (vagy nevelni próbált) gyerek például ebben a tanévben nem kap ingyenes tankönyveket, fele áron sem étkezhet a menzán.

Ezzel a bravúros lépéssel állítólag a törvényesen nem házas pároktól vonják meg jogosan a segélyt. Hisz ott két fizetés van, a gyerek közös, minek az a papírdarab, a családi idill így is adott. A maradék, valóban „egyedüli szülő” meg így járt. Pech…

Akkor csak szépen sorjában, mennyire is csappan meg az a pénztárca.
Az egész ott kezdődik, hogy az egyszerű, nomád spirálfüzetek olyan „randák”.
– Anyuuuu, manapság senki nem ír ilyenbe! Égő.

Tudniillik most a mintás borító a menő, lehetőleg 400 forint feletti árfekvésben. Darabonként. Ha lehet, illata is legyen, hisz a tanóra olyan „lapos”, kell a jókedv. Persze a füzetet boríthatják szöszök, lehet 3D-s, csilloghat, ha meg is szólal a matek közepén, az külön előny. Gyors fejszámolás, a kölyöknek minimum 10 tantárgya van, viszlát ropogós 5000 forint, jó volt veled.

– Kell egy olyan is, a Nikinek már van, ne legyek már én a csóró!
Szóval írószernek minimum 5 különböző toll, véletlenül sem kék, az olyan „snassz”. Legyen inkább 10 toll, akkor néhány csúf kis jól bevált kék-fehér csíkos prototípus is helyet kap.
A radír nem kell, hogy radírozzon, legyen inkább dekoratív. Használni? Dehogyis, túl szép az erre. Ceruzák, ceruzahegy, vonalzók, szögmérő, körző, A/4es papír, nem A/4es papír, zsírkréta, festék, ecset, folytatnom sem kell, de tény: a fiatal tehetségek kreativitását ösztönözni kell, ha mással nem, 10 000 forinttal.

Ruházat. A fiú megnyúlt, kinőtte a testnevelésen használt pólót. A lány nem nőtte ki, neki simán új kell, a régi nemes egyszerűséggel nem új. Érthetetlen, de muszáj márkás top, hozzáillő nadrág sem árt, meg persze cipő, tornazsák, úszócucc. A sport jó dolog. Főleg a szülők élvezik nagyon. Említettem, hogy azonnali táskavételre is hivatalos a kedves mama/papa? Igen, hát az úgy van, hogy a tavaly divatos, egyetlen vállon hordott már nem olyan divatos. Ide nekem új táska. Kell ünnepi szerelés is, öltöny vagy matrózblúz, egyszerű blúz, szoknya, nadrág, cipellő… Ki a boltból, vár az iskola.

Könyvekről még szó sem esett ténylegesen, 20 000 az alapár. Év közben persze kiderül, hogy néhány tanulmányi segédeszköz kimaradt a rendelésből. Semmi probléma, hozzácsapjuk. Nem-nem, szükség van a rajzkönyvre is és az etikára. Nem viccelek, ezek komoly tantárgyak, kész tanmenettel, meg kell őket venni.

Hogy a gyerek enni is akar? Büfépénz! Meg persze menza, 5500 forint/hónap, egész méltányos… Lenne, ha maradt volna még valami az augusztusi fizetésből. De nem maradt. A mínuszt szereti a bankkártya, hát még a gazdája, de a gyerkőc legalább boldog. Egészen addig, míg rá nem ébred, hogy a padtársa „menőbb” cuccokat birtokol, akkor persze folytatódik az egész ügy. Mély ám az a bizonyos gödör, de egyszer csak kikecmereg belőle az ember. Vagy nem. Mindezt megvenni nem muszáj, de a felelősség a szülőé, hosszú hisztik várnak még rá. Megéri?