Kulturális élete pezseg, de inkább az idősebb korosztályoknak szól – olvasom az egyik internetes fórumon Bécsről. Természetesen ez nem tart vissza, hogy egy egynapos városnéző útra befizessek. A hajnali ébredésnek nem örülök, de a nap végén elégedetten nézem vissza a fényképeket.

Hat órakor indulunk Veszprémből. Az átlagéletkor valóban magas, azonban néhány fiatalabb arccal is találkozom. Zsuzsa, az idegenvezetőnk röviden ismerteti a programot: technikai szünetet tartunk a határ előtt, majd Kismarton (Eisenstadt) a következő megálló, ahol elkölthetjük eurónk egy részét, ezt követi az eredeti úti cél, Schönbrunn, utána városnézés. Hosszú nap áll előttünk, a hallottaktól mindenki megéhezik, előkerülnek a szendvicsek.

Közben lassan magunk mögött hagyjuk Magyarországot, fél kilenc után nem sokkal már a határon vagyunk. Pillanatok alatt átérünk, én még határőrt sem láttam. Többen megjegyzik, néhány évvel ezelőtt sokkal nehezebben ment ez. Január 1-jétől pedig lassítani is alig kell, hiszen a schengeni térség teljes jogú tagjává válunk.

Ausztria történelmének áttekintését követően megállunk Kismartonban, ahol egy Merkur nevű szupermarketbe vonul a kiránduló csoport. A név láttán sokakban felelevenedik első gépkocsi-igénylésük, most azonban bevásárló kocsit fognak. Megszokásból magamhoz veszem az akciós újságot, de nem találok benne kihagyhatatlan ajánlatot. Cukor 1,19 (309), olaj 1,29 (335), zacskós leves 0,99 (257 forint) euro, de most nem ezt keressük, hanem édességet, üdítőt, nasikat látok az útitársak kosarában, persze valaki egy hatalmas mosószert vett. Akciós volt. Eszembe jut a vicc. Hamarosan ismét egy ötven lesz a kenyér itthon… Ha bevezetik az eurót. Egy benzinkút is van a közelben, a benzin literje 1,29 (335), a dieselé 0,46 eurót (119 forintot) kóstál.

Az autópályán haladunk tovább Bécsbe, legközelebb a Schönbrunni kastély előtt állunk meg. Ausztria a történelméből él, egy Gold Pass 36 euró (9360 forint) kastéllyal, kerttel, labirintussal, almásrétes-bemutatóval, állatkerttel, pálmaházzal, hintómúzeummal. Mi megelégszünk a Grand Tour-ral, így a császári pár – Ferenc József és Erzsébet királyné – reprezentációs termeit és magánlakosztályit tekinthetjük meg, valamint bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi, Mária Terézia korabeli szobákba.

11 óra 42 perckor léphetünk a történelmi falak közé, van egy kis időnk, addig a hatalmas kertben sétálunk – kezünkben a magyar-japán ismertetővel.

„Ferenc József lakó- és dolgozószobája szolid és egyszerű; annál fényűzőbbek a reprezentációs termek és a vendégszobák. A Tükörteremben valaha Mozart zenélt mint hatéves csodagyerek. A kör alakú Kínai kabinetben tartotta titkos megbeszéléseit Mária Terézia és kancellárja, Kaunitz. A Vieux-laque-szobában Napóleon tanácskozott. A Kék kínai szalonban írta alá Károly császár és király azt a dokumentumot, amelyben lemondott a kormányzásról, és amely a monarchia végét is jelentette. A legszebb rokokó belsők egyike a Milliós szoba, amelynek falborítása rózsafából készült, és értékes indiai és perzsa miniatúrák díszítik. A Nagy Galériában táncolt az 1814–15-ös évben a bécsi kongresszus; napjainkban különleges alkalmakkor állami fogadások zajlanak falai között.” – ismerteti a wien.info honlap, illetve hallom a telefonhoz hasonlító szerkezetben beszélő, rettenetesen hangsúlyozó magyar hangtól közel egy órán keresztül.

A hosszú körút fáradalmait egy fél órás városnéző buszozás közben pihenhetjük ki, amíg a Ringen végiggurulva megcsodáljuk Bécs belvárosát. Útfelújítás igen, kátyú azonban nem tartozott hozzá. A szabad foglalkozás keretein belül mindenki úgy döntött, hogy kísérőnkre bízza magát. Szinte alig hallottam német szavakat a főváros utcáin járva, rengeteg turistacsoport járt-kelt, melyeket a sor elején vonuló, esernyőjét a magasba tartó vezető jellemzett, ami gyakorlatilag a kolompot helyettesítette. A szendvicsek a buszban maradtak, így helyben kellett megoldást találni éhségemre, az árlisták láttán (főétel 7,50 eurótól – 1950 forint) azonban más megoldást kellett találni, de egy hamburger/hot-dogossal sem találkoztam. A távolban felcsillant a nemzetközileg ismert arany M betű, így minden német tudásomat összeszedve kértem egy Happy Meal-t – elvitelre (3,5 euro – 910 forint). Visszagondolva, nem biztos, hogy jól jártam. Igazi bécsi kávéra vágytunk ismerőseimmel, így leültünk a legközelebb álló asztalokhoz. Mire észbe kaptunk, hogy a Firenze restaurant teraszán ülünk, késő volt meggondolni magunkat, így maradt az olasz kávé. Klein expresso 1,90 euro (494 forint).

Hazafele még megálltunk a Hundertwasser háznál. Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser osztrák építész láthatóan nem kedvelte a szögletes dolgokat, viszont annál jobban vonzódott a színek kavalkádjához. Japán öltönyös emberekbe itt is belebotlottunk, akik csak úgy hajlandóak bármit is lefotózni, hogy ők is benne legyenek a képben. Megtudom, ha egy japán eljut Európába, Bécsbe kötelezően eljön. Így már világos, miért volt tele velük a város.

Nem sokkal később a soproni határátkelőhöz közelítünk. Ezúttal meg kell állnunk, egy határőr is felszáll hozzánk, kéri a fényképes igazolványokat. Hangosan megjegyzem, mennyivel nehezebb hazajönni. Az egyenruhás fiatalember vitát nem tűrően kérdezi, nincs fél perce? Van, első a haza védelme – de ezt már csak magamban mondtam.

Este kilenc előtt nem sokkal értünk haza, élményben gazdag napon vagyunk túl. A nap végére már a szűk csoportok is felbomlottak, egyre nyitottabbá vált mindenki, kezdődött az ismerkedés. A fiataloktól megtudom, nem vágynak tengerpartra, inkább városnézésekre fizetnek be, hogy minél többet lássanak a világból. Kevesen gondolkodnak így, az ifjabbak közül meg pláne. Ajánlom mindenkinek, aki teheti, vegyen részt egy ilyen utazáson. 5500 forint plusz belépők barátságos ár, hogy többet lássunk a határon túli világból. Még jól jöhet.