Tacepao

Zászlónk leng, lengeti…

A cél? Acél?

Én ezt az egészet nem értem. De tényleg. Minden bizonnyal azok közé a laikus, tévénézős, néha olvasós-bambulós lények közé tartozom, akik néha felkapják a fejüket, és megkérdezik: mi van?! Aztán megnézik, mit lehet tudni a dologról, megkérdeznek ezt-azt, lehetőleg politikailag innen és onnan is – mert az a nem mindegy –, aztán rájönnek, hogy még mindig lövésük nincs az egészhez. Oszt elkezdenek gondolkodni…

Vénasszonyok nyara

- közbevetésmeteorológiai eszmefuttatás -

Az évnek ez a szakasza mindenképpen figyelemreméltó, a legszebb ősz időszaka. Ezek azok az átmeneti időjárást képviselő hetek, hónapok, melyektől talán nemsokára ebben a formában elbúcsúzhatunk… A nap süt, de még sincs iszonyatos meleg, a kedvünk ragyogó, és a világ éppen nem tűnik borzasztóan szörnyű helynek.

De nagy barom vagyok! – avagy kérdezni nehéz

Oravecz Imre szerzői estje az Utas és Holdvilág antikváriumban

Bohócot csináltam magamból, és szégyenteljes kudarcélményben részesültem szerda este az Utas és Holdvilág antikváriumban celebrált Oravecz-esten. Az este vége felé már éppen azon gondolkodtam, milyen hiányosságokat fogok felsorakoztatni a beszélgetőtárs teljesítményét illetően, amikor hirtelen ölembe csöppent a lehetőség: én magam kérdezhettem nyilvánosan, közönség előtt azt az írót, aki több éve az egyik legfontosabb tájékozódási pont életemben. (Legutóbb ITT )

Bölcsész büntiben

- vagyis kik ne vágjanak bele önálló vállalkozásba -

Azt hiszem, a kockázatos vállalkozásokat nem nekem találták ki. Nekem – egyelőre – tökéletesen megfelel a közalkalmazotti státusz, még ha túl sok perspektíva nincs is benne. Sőt, ha belegondolunk, hogy a 2002-es béremelés óta mindenki a közalkalmazotti szféra túlfizetettségéről beszél, és egyre közeleg – mint a 21. század kárpát-medencei Damoklész kardja – a teljes bérbefagyasztás, annyira már nem is tűnik jónak.

A Gutenberg-albumba

- avagy „Az olvasás gyönyörűsége” -

Ha az olvasásról, az olvasási szokásokról esik szó, mostanában leginkább különböző katasztrófaelméleteket hallhatunk. Egyre kevesebben egyre kevesebbet olvasnak, a fiatalok inkább a tévé meg a kompjúter előtt tengetik szabadidejük javát, bealkonyul a Gutenberg-galaxisnak, estébé… Érdekes volt ehhez képest Heller Ágnes gondolatait hallani minderről múlt csütörtökön, „Az olvasás gyönyörűsége” fantázianevet viselő beszélgetésen…

Az osztrákok és kis hazánk

jöttek, láttak, jól berúgtak

Hétfő délután megérkezett a 30 – egy veszprémi gimnázium cserekapcsolatában résztvevő –osztrák fiatal. A kis magyar csapat persze elhatározta, megmutatja, hogy nesze nektek színvonalkülönbség, akkor is mi vagyunk a jobb vendéglátók. (Tavaly tavasszal ugyanis megcsodáltuk mi már Ausztriát.) Ez a célkitűzés sajnos legtöbbünknél elúszott már aznap este.

WellAirNessVeszprém – egy szippantás a jóból

- avagy a kisvárosi levegő -

Adjuk el a levegőt. A kisvárosit. Az úgysem fontos, nem számít, mennyi van belőle, majd újratermelődik. A Bakony majd utánnyomja. Meg az autók, a buszok, a harangok, a kilélegzők, a fotoszintetizálók, az ígérgetők, az átkozók, a pletykálók, meg a baromi okosak.

A múltat végképp eltörölni…

- …és akkor tényleg megszűnik a magyar foci -

Nem osztom a magyar foci hirtelen felemelkedéséről és a nulláról történő elindulásáról vallott nézeteket. Nem tudok lelkesedni az olaszok ellen elért tényleg meglepő és nagyszerű, illetve a bosnyákok elleni izzadtságszagú győzelem után sem. Egyszerűen, mert nem hiszek már senkinek, akinek köze van a focihoz, elsősorban annak felső szintű irányításához.

Liberálisok legyünk vagy szabadok?…

- az elveszített liberalizmusról -

Hogy zsigerileg liberális vagyok, mondhatni génjeimben hordozom kódolt liberalizmusomat, először akkor vált világossá, amikor tizenhat éves koromban, 1990-ben, megszöktem a középiskolai kollégiumból, és egyetlen táskával, pár konzervvel meg váltás alsóneművel felszerelkezve, szálegyedül nekivágtam az osztrák-magyar határnak.

Oldalak