Tüntetéspárti vagyok. Mindig is nagyra tartottam azokat az embereket, akik az eszméikért az utcára mentek. Mert vállalták magukat. De számomra ennek csak akkor van értelme, ha valamilyen építő eszméért, ideáért mennek az utcára tüntetni az emberek. Ha rombolnak, az nem tüntetés, hanem zavargás. A tüntetők figyelmébe Gandhi eszméit ajánlom.

Nagyon okos tud lenni. Az ember, aki a halottról beszél. Aki tudjuk, hogy nem is ismerte, nem is érdekelte soha, mi van vele, de most nagyon okos. Meg szép is. Ahogy meghatottan beszél, vagy esetleg még könnyezik is. Miközben persze kiállítja a saját kis bizonyítványát a mi halottunkról. Az én halottamról, a tiedről vagy az önéről. De nem az övéről. Saját halott – micsoda hülyeség.

Hőgyügyék és hurik, cédámsze mészticök! Mostanában divat évet értékelni, mivel pont egy évvel ezelőtt még fiatalabb volt mindenki egy évvel, és egyéb jubileumok is fogtak lenni (past future, magyarul ’jölt’). Ezért én is értékelnék, mert tisztelem a hagyományokat – függetlenül a hagyományozóktól –, még a történelmi zászlókkal sincs gondom, bár szívesebben nézegetem őket múzeumokban és képeskönyvekben. Szóval szólnék.

Veszprém Presszó fröccsön, sörön edzett közönsége egy igazi slágertémával, a hazai egészségügyi reformmal – vagy az annak csúfolt változásokkal – foglalkozott. A törzsasztal tagjai saját történeteik mellett életreceptekkel is szolgáltak a nagyközönség számára. De ami a legfontosabb, a megelőzés véget ittak mindenki egészségére!