Ha az olvasásról, az olvasási szokásokról esik szó, mostanában leginkább különböző katasztrófaelméleteket hallhatunk. Egyre kevesebben egyre kevesebbet olvasnak, a fiatalok inkább a tévé meg a kompjúter előtt tengetik szabadidejük javát, bealkonyul a Gutenberg-galaxisnak, estébé… Érdekes volt ehhez képest Heller Ágnes gondolatait hallani minderről múlt csütörtökön, „Az olvasás gyönyörűsége” fantázianevet viselő beszélgetésen…

A neves filozófusnő kifejtette: véleménye szerint egyáltalán nem igaz, hogy ma kevesebbet olvasunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Azzal sem értett egyet, hogy mai világunk több zavaró körülményt, helyzetet tartogat a könyvekben elmerülni kívánók számára. Mint igen szemléletesen kifejtette, az „információs dömping” sem lehet zavarbaejtőbb, mint a gettóban ülni, miközben bombázzák Budapestet, vagy éppen egy csendes sarkot keresni egy kicsiny lakásban hat testvérünk zsibongása közepette.

És átgondolva mindezt arra kell jutnom, hogy Heller Ágnesnek alapvetően igaza van. Valószínűleg nem – vagy nem sokkal – lettek kevesebben a „könyvmolyok”. Ugyanakkor az is igaz, hogy – bár erre egyre növekvő lehetőség adódna – nem is növekszik nagy arányban a számuk. Hiába tolódott ki a tanköteles életkor immáron a tizennyolcadik életévig, hiába járnak egyre többen gimnáziumba, szereznek érettségit, diplomát, nem növekszik mérvadóan azoknak aránya, akik elsősorban az olvasáson keresztül szerzik meg műveltségük alapjait.

Ez részben a jelenlegi oktatási struktúra következetlenségeit is mutatja. Látszólag egyre nagyobb a társadalmi elvárás a felnövekvő nemzedékekkel szemben, hogy szerezzenek minél több tudást az oktatási rendszer különböző szintjein, a valóságban azonban sokan egyszerűen „parkolópályára” kényszerülnek, adottságaikhoz képest aránytalanul magas végzettséget szereznek (ezzel mellesleg devalválva mások hasonló eredményeit), és gyakran rossz minőségű vagy hasznosíthatatlan tudást kapnak.

A kis társadalombírálat után azonban kanyarodjunk vissza az olvasáshoz! Magyartanárként természetesen azt szeretném, ha minél többen szeretnének olvasni, de nem gondolom, hogy ezt mindenáron és mindenkire rá kellene kényszerítenünk. A csütörtöki beszélgetés egyik legfontosabb tanulsága az volt a jelenlévők számára, hogy az olvasás élmény. Aki rátalál a könyvekre, azelőtt univerzumok sokasága nyílik meg, megannyi különleges és érdekes világ – hívhatjuk ezt akár Gutenberg-galaxisnak is –, olyasmivel lesz gazdagabb, amit soha nem érthetnek meg a könyvektől idegenkedők.

Mi, olvasók szeretnénk, ha minél többen lennének részesei ennek az élménynek, ugyanakkor az is világos, hogy az egyéni kiteljesedéshez vezető út nem egyféle – sokféle művészetben, vallásban, filozófiában, életmódban találhatjuk meg a magunk boldogságát. A kérdés csupán az, hogy megtaláljuk-e… Az olvasás (Gutenbergnek hála) sokaknak tud segíteni ebben.