Kiből lesz sztár? Van egyáltalán sztár, vagy csak médiamarketing létezik? Kik a mai kor hősei? Lehetünk mi is sztárok? Ezekről a kérdésekről osztották meg gondolataikat a Veszprém Presszó törzsasztalának szókimondó tagjai, miután kiitták az őszinteség poharát, poharait.

– Szerinted az a sztár, akit mindig látni valamelyik csatornán, akiről szólnak a bulvárlapok, akinek a mindennapjairól mindent tudunk? Az nem sztár, az maximum Győzike meg Annácska meg „mittudomén”. Az a sztár, az a követendő csillag, akinél pénz van, aki szép. Csak külsőség, csak lóvé, csak ez számít. Ezért mondom, ezek sztárok lehetnek, de csak azoknál, akik hasonlóan gondolkodnak, vagy hasonló mélységekben repülnek.

– Az eladhatóság adja meg a sztártátust. Gondolj az ország pacsirtájára, Jimmy-re. Több éve meghalt, de a családról, róla még mindig írnak. Ő még mindig király, mert egy nagy csomó ember kíváncsi rá, elolvassák, meghallgatják, megnézik a róla szóló híreket.

– Ez a gond! Ez az értéknélküliség. Hihetetlen mennyiségű információt kapunk, ami egyre felszínesebb, mert úgy könnyebb befogadni, könnyebb eladni, vagyis könnyebb belőle pénzt csinálni. És itt van a legnagyobb probléma, a pénz. A jelenlegi értékrendszerben – ha ez az egyáltalán – a siker egyenértékű a pénzzel, a csillogással, az autókkal, a villákkal, a jachtokkal. Az ilyen sorozatokat bámuljuk, erre élvezünk. Közben az érték – a polgári és a normális falusi, paraszti is – az értékteremtésről, vagyis az alkotó folyamatról szól. Az alkotás nem magányos, önös cselekedet csak, hanem mindig van közösségi vonzata, a pénz is fontos, de nem kizárólagos.

– Manapság a karitász, az alkotás is akkor fontos, ha eladható a nyilvánosságnak. Ha nem tudnak róla, akkor az nincs. Ilyen ez a világ!

– Nekem nem ez a problémám, hogy ilyen. A jelenlegi arzenállal kell harcolnunk, léteznünk. Én ezt elfogadom. De az eszközök birtoklói nem a jó irányban használják azokat, az érték helyet a gagyi csillog, a belső szépség, az elismerésre méltó emberi tettek, tulajdonságok helyett a sötétség „vakít”, mert azt mutatják fényben, pompában! Nálunk a politikusok is sztárok. Azok, akik nem teremtenek, hanem rombolnak. Nekem a hősök, példaképek hiányoznak, nekem nem kellenek sztárok.

– Szép és naiv gondolatok. A világ mindig szürke és középszerű volt a többségnek. Most a média őket célozza meg egy kis villogással, sztárjaival. Az igazi értéket, az igazi szépséget csak az veszi észre, aki kifinomult, aki érett szellemileg, lelkileg rá. Őnekik – nyugodj meg – vannak hőseik, példaképeik, akár a múltból, akár az irodalomból, akár a zenéből – akár innen a kocsmából.