Témánk nekünk ez a színház dolog, mert megint balhé volt, van – balhé az mindig lesz, mert ilyen ez a világ vagy ez a város legalábbis. De így mondták, hogy én meg legyek pozitív, és írjak arról, milyen színházat szeretnénk mi vagy akkor én, hiszen mi jogon nyilatkoznék többesszámelső. Hát így ez lesz a téma, a színházideál.

Buta a felvetés olyan szempontból, hogy tényleg ízlések és pofonok. Meg aztán vidéken szegény ember vízzel főz, vagyis sokféle elvárást ki kell szolgálni, merhát nincs annyi közönség, hogy eltartsa a, mint Budapesten, sok specializálódott kisebb-nagyobb színházat. Így azután a vidéki teátrum próbál sokat markolni, de legalább sokfélét, hogy a mindenki igényének is jusson kielégülés.

Az a baj, hogy a tapasztalatok szerint ez mindig afelé konvergál, hogy végül mindenki próbál csupa „közönségdarabot” játszani, mintha lenne értelme ennek a kifejezésnek, mert például én is egy darab közönség vagyok. Nekem teszemazt bejön a modern-kísérletezős meg a keményvonalas klasszikus, de a tinglitanglitól falra tudnék mászni, pedig általában arról hiszik, hogy zabálni fogom (mint közönségi egyed). Szóval csapból is mjüzikel, ami nem feltétlenül baj, ha jó, de sajnos gyakrabban nem.

Az én színházamban biztos ritkán lenne zenés darab, de akkor is az Oláh Ibolya játszana benne, mert én trendi vagyok, és tudom, ki ő. Ellenben több lenne a Sékszpír meg a Molier – előbbiből lesz idén kettő is, habár nem egy színházban. Komédiát is inkább csak tragi- változatban láthatnánk, viszont többször hívnám vendégszerepelni a Krétakört.

Sokszor sóhajtozunk, hogy bezzeg régen micsoda fénykorok voltak a veszprémi színház életében. Visszasírjuk pölö Latinovitsot, pedig tudjuk, hogy számára száműzetés volt Veszprém, mert éppen nem volt eléggé jó elvtárs. Igaz, legalább lovagolt az Elefánt elefántján, meg az ország túloldaláról is idejöttek megnézni, mert ő volt a színészkirály. Király…

A jobb színházi élet érdekében lovagoljon több színész az elefánton! A színésznők meg… Mondok inkább mást: csináljuk vissza a rendszerváltást (hatalmas rendszervisszaváltási akció!), aztán száműzessünk ide – szigorúan politikai alapon – néhány klassz színészt és -nőt! Meg kellene több huszár is, akik pezsgőt ihatnának a hölgyek cipőiből…

Az nekem a bajom, gondolhatják kritikai alanyaim, hogy az én kávém vidéki identitású, de budapesti elvárásai vannak. Ez igaz lehet (bár várakozásaimból már kicsit alábbadtam), de nem tartom ezt problémának. Nem a várakozásokat kell igazítani a termékhez, hanem jó esetben az formálódik a várakozásoknak megfelelőre. Érzem, hogy már megint kekec vagyok, és nem annyira pozitív, úgyhogy el is megyek, ahová kívánni szoktak…

Ja, egyébként járjanak színházba, mert a kultúra jó!