Krakkói indexes kiküldöttünk kinti élményeinek utolsó beszámolóját olvashatják most. Ezúttal a lengyel konyhaművészetbe tekintünk be, lesz szó bigosról, pirogról, zsurekről és természetesen hideg Zyviecről, valamint egy első ránézésre talán giccsesnek ható, de annál szimpatikusabb étteremláncról.

Nem lehet teljes a Krakkóról alkotott kép, ha nem térnénk ki a város és az ország jellegzetes ételeire. Kezdjük talán a lengyel nemzeti ételnek tartott bigosszal. Nos, a bigos a magyar gyomornak is ismerős lehet, ugyanis mind a vizuális-, mind ízélményt tekintve hajaz az általunk jól ismert székelykáposztára. Mint ebből kitalálhatják, alapja a káposzta és sertéshús, és a lengyelekre igen jellemző módon ezt még gombával egészítik ki. Kenyérrel vagy főtt burgonyával tálalják, tejföl nélkül.

A bigosnál valamivel kényelmesebben elkészíthető – már ha a mirelit készítményeket „készíteni” kell – a pirog. Ez inkább az olasz töltött tésztákra hasonlít, és többfajta ízesítéssel kapható. Vegetáriánusoknak az orosz – túró, burgonya – és a lengyel – ismét csak káposzta és gomba – ajánlott, de létezik darált hússal töltött változata is. Ellenben a bigosszal, ez nem túl ízletes, még ha tejföllel és pirított töpörtyű-kockákkal tálalják is. Egy csomagban általában tizenkét gombócot találunk, ez bőven elég két személyre is. Vendéglőkben kis és nagy adagban kapható, előbbi hat, utóbbi tíz-tizenkét darabot jelent.

Ha már az oroszokról esett szó: a lengyelek is előszeretettel kínálják a céklalevest, a borscsot. Már ez is elég bizarrul hangzik, de mivel főtt tojással tálalják, így csak a legelvakultabbaknak ajánlható. Ennél sokkalta ízletesebb leves a zsurek, amit idehaza csak hosszas előkészületek után lehet elkészíteni az erjesztés miatt, odakinn viszont többfajta zsurek-alap kapható a boltokban. Kissé savanykás, amolyan korhelyleves, de főttkolbász és főtt tojás gazdagítja, na és természetesen gomba. Magában is kiválóan laktató, főleg akkor, ha sikerül olyan helyre bukkanni, ahol zsemlében kerül az asztalra.

Egyébként a város – még a belváros is – számos olcsó vendéglővel rendelkezik, amelyek rendszerint a hivatalok dolgozói és az egyetemisták éhségét hivatottak csillapítani. Ilyen helyeken már 5–10 zlotyból jól lehet lakni házias lengyel ételekkel. Ezen kívül szinte minden utcasarkon kaphatunk perecet, ami az itthoni kiflire emlékeztet tésztáját tekintve, annyi különbséggel, hogy vagy mákosak vagy szezámmagosak vagy sajtosak. Ezek tényleg nevetséges összegbe kerülnek, és valóban eltömik az egyszeri turista korgó gyomrát – volt hogy reggelire, könyvtárazás előtt, és ebédre, két könyvtárazás között is csak ezt ettem. De ha valóban hódolni akarunk a kulináris gyönyöröknek, azt is megtehetjük a városban. Öt grúz, két magyar, amerikai, illetve több vegetáriánus étteremből, számtalan palacsintázóból és kebab-árusból, valamint természetesen a pizzériákból válogathat bárki ízlése szerint.

Több hagyományos lengyel ételeket kínáló étteremlánc is van persze a belvárosban. Jellemzőjük, hogy nagyjából ugyanazt kínálják, mint a fentebbi olcsó vendéglők, csak nagyobb mennyiségben és méltó körítésben, gondolok itt elsősorban a helyiségek berendezésére. Egyik kellemes meglepetésem a Szent Ágnes utcai – hol máshol is lehetne – Chlopskie Jadlohoz fűződik. Itt már a sörhöz két hatalmas karéj kenyeret kap a vendég, amelyet bögrében felszolgált almás-töpörtyűs zsírral vagy fűszeres túrókrémmel lehet fogyasztani. Igaz, hogy a sör ára borsosabb az átlag kocsmai árnál, de a kísérő falatokért megéri kipróbálni.

És természetesen mindenfajta étel jobban csúszik, ha hideg Zyvieccel kísérjük őket. Jó étvágyat!

Kapcsolódó cikkek ITT meg ITT meg ITT .