Múlt héten a miniszterelnök a Fidesz kordonbontására válaszolva építkezésre hívta fel az ország népességét. A mondata frappáns, de valószínűleg annyira igaz, mint a többi. Bontásnak pedig akkor van értelme, ha valami szépnek, jónak az alapjait teremti meg.

Az ember életében csak néhány igazán fontos döntés van (pályaválasztás, házasság, gyermekvállalás stb.), mi ezek közül az első lakás megvásárlásának traumáit éljük. Racionális keretek között mozogva ez inkább érzelmi döntés, tudtuk, hogy nehéz lesz átvészelni (összekuporgatott millióink eltűnése, hosszú évekre történő eladósodás, folyamatosan növekvő költségek – mindig lesz mit cserélni, felújítani stb.), de azt nem gondoltuk, hogy ennyire…

Egy fontos kérdéssel fordulok Önhöz, de engedje meg, hogy először elmondjam: kezdettől fogva érdeklődéssel figyelem politikai tevékenységét, és bár engem is jócskán érintenek a „megszorítások”, illetve magam is elégedetlen vagyok az ország gazdasági helyzetével, titokban szurkolok azért, hogy sikerüljenek azok a céljai, amelyeket kitűzött maga elé, az ország elé.

Hát természetesen a Séd. A poén olcsó, de van jogalapja, mióta némi emberi közreműködéssel csaknem sikerült egyszer már kiapasztani a patakot. Talán ennek is köszönhető, hogy sokan gyanakodva figyelnek mindent, ami „beleavatkozás a természet rendjébe”, tűnjön az mégoly csábítónak turisztikai, biciklizéstani és kutyasétáltatási szempontból.