Mi, veszprémiek, rendkívül büszkék vagyunk a várra, amely immár ezer éve őrködik a város fölött. (Bár volt olyan ismerősöm, aki csupán szűk utcának titulálta az erődítményt.) Hétközben a vár a város életének fontos területe köszönhetően az ott található egyházi és közintézményeknek, múzeumoknak. Hétvégén azonban megtelik sétáló, kikapcsolódni vágyó emberekkel és autókkal.
Néhány gondolat az érettségi feladatsorok összeállítójának szemszögéből
Igen, kiforratlan, igen, lehetne jobb és összeszedettebb is. Az új történelem érettségiről van szó. Kik csinálják, hogyan csinálják, és mi alapján állítják össze a feladatokat? Szidják őket diákok, szidják őket a javító tanárok és talán, egyelőre, joggal. Hallgattassék most meg a másik fél is, amiből talán kiderül, hogy korántsem olyan egyszerű egy koherens feladatsort összeállítani.
Ne a politikum, hanem az esztétikum határozza meg a köztéri alkotásokat!
Melocco vagy Rajk? Mindegyik vagy egyik sem? Tesszük fel a kérdést az 56-os és a Brusznyai-emlékmű kapcsán. És ez önmagában nagyon szomorú. Mert azt mutatja, aminek nem lenne szabad megtörténnie, miszerint a politikum határozza meg a köztereinket is. Ezt a helyzetet az előző önkormányzat alakította, most az újon a sor, hogy megoldja.
- egy tárlat megnyitója esemény, és ne szenvedés legyen! -
Halálosan unom a kiállítás megnyitókat. Unalmasak, kiszámíthatóak. Mindig ugyanaz a menetrend: kiáll egy pasi, aki a kelleténél mindig többet beszél önmagáról, mellesleg a kiállítóról, aztán egy kis pogi, bor, üdítő, beszélgetés. És kész. Valami újat, valami ötleteset szeretnék látni, hallani, valami szellemi pezsgést szeretnék érezni!
A cikksorozat címe jelen esetben nem fedi teljesen az írás tartalmát, inkább azt a címet lehetne a tacapeónak adni, hogy Miből nincs elég Veszprémben?. Szerintem többek között szelektív hulladékgyűjtő helyből.
Premier, közönség, előadás, társulat szavak, melyek teljesen mást jelentenek annak, aki jelen van egy színpadi produkció létrejöttekor, és mást annak, aki egy darabért csak annyit tesz, hogy megveszi a jegyet, és kényelmesen helyet foglal a nézőtéren. Volt szerencsém végigkövetni, hogyan készül egy előadás, s ez némileg átírta szótáramat.
Nos, szombaton lezajlott a Pannonfíling Filmfsztivál. Szerencsére sok alkotó érkezett a találkozóra, merthogy a veszprémiek szokás szerint valami más tevékenységet találtak maguknak nem amatőr filmek nézésével gondolták elütni a fél hétvégét. Íme egy is képes ízelítő a rendezvényről. A díjazottak pedig: 1. díj - Alföldi opus - Bicskei Zoltán, Iván Attila; 2. díj - magyar ENTRÓPIA 2006 - Riskó Annamária; 3. díj - Csináljuk, csinálgassuk - Herédy Ágnes Borbála, Közönség-díj - magyar ENTRÓPIA 2006 - Riskó Annamária.
Szóval nem is filmfesztiválnak kellett volna elnevezni a Pannonfílinget, hanem amatőr mozgóképes találkozónak. (Talán egy gyenge pillanatunkban majd tartunk egy újrakeresztelőt ) Merthogy a fesztivál mindig olyan profi; van pr, marketing, reklám, gazdasági menedzsere, program- és fesztiváligazgatója stb. Ez meg csak úgy van gyökérből.
Azoknak, akik nem tudnák mi a pannonfíling: meztelenül futni egy selyemfű-réten, vagy mega-kutyaszarba lépni körömcipőben, vagy két órát ülni a pesti dugó közepén egy lerobbant Trabantban, vagy hosszan szeretkezni egy sváb kecskepásztor-lánnyal a templom kövén, vagy herendi porcelán-vibrátort venni az anyósodnak, vagy ilyesmi Vagy éppen, hogy nem
Az őszi szemeszterben néhány kollégával indítottunk az egyetemen egy speciális kollégiumot, ami az egész Unióra jellemző problémaköröket vizsgálja meg kicsit alaposabban. Az egyik ilyen gócpont a futball-huliganizmus, ám mivel Queensbury focicsapata az alsóbb osztályokban szerepel, ezért egyfajta tanulmányútként a rögbicsapatot kísértük el egy BL-meccsre. Nem csalódtunk, testközelből tudtunk anyagot gyűjteni. Sajnos