Szóval nem is filmfesztiválnak kellett volna elnevezni a Pannonfílinget, hanem amatőr mozgóképes találkozónak. (Talán egy gyenge pillanatunkban majd tartunk egy újrakeresztelőt…) Merthogy a fesztivál mindig olyan profi; van pr, marketing, reklám, gazdasági menedzsere, program- és fesztiváligazgatója stb. Ez meg csak úgy van – gyökérből.

A Pannonfíling kicsit olyan, mint maga a Veszprém Index. Mind a szervezés, mind a résztvevők, alkotók szempontjából. Vagyis igazi közösségi dolog. Mert ezt szeretjük. Mert csak erre van pénz.

Az együtt-szervezésnek persze vannak előnyei és hátrányai is. Mindenki magáénak érzi a dolgot, de senki sem érzi igazán sajátjának. Mindenki tesz hozzá egy kicsit (ez telefonál, az nyomtat, amaz fénymásol, ez tölti az oldalt, a másik ajándékokat szerez, a tizenixedik sajtóanyagot gyárt – és azt mindenki kiküldi. (Így érkezhetett meg a meghívó 10-szer ugyanarra a helyre.) Mindezt nevezhetjük közös melónak, de káosznak is.

A sokszereplős szervezőgárda mellé pedig számosan csatlakoznak, akik kívülről segítenek:
- ez megígéri, hogy elolvassa a forgatókönyveket
- a másik helyet ad
- a harmadik díjat, ajándékot
- sokan csak jó tanácsot
- emez ingyen ebédet
- ők meg eljönnek zsűrizni…
A végére meg összeáll a válogatott program, ami az utolsó pillanatban is változhat.

És a nevező alkotók? Ők maguk külön kis és nagyobb közösségek. Csak meg kell őket találni. Pár telefon régi ismerősöknek, iskolatársaknak, akik lelkesen, jóindulattal segítenek – és szinte már az összes dunántúli amatőr filmes műhelynél ott a versenykiírás. Így válik akarva-akaratlanul a „pannon fíling” részévé a több 100 kilométerre dolgozó és élő régi haver, aki valami hasonlót csinál – kicsit máshogy.

Furcsa, de úgy érzem, a Pannonfíling olyan, mint maga az életünk. És olyan, mint egy gomba. A szálak a föld alatt behálózzák fél Magyarországot, háromnegyed Veszprémet – és ebből születik a föld felett látható végtermék: maga, az egynapos fesztivál.

Persze azt reméljük, a fesztivállal nem ér véget a történet. Azért azon nem álmodozunk, hogy Veszprém amatőr filmes központ lesz hamarjában, de most szombaton összetalálkozhatnak vajdaságiak pestiekkel, szombathelyiek pécsiekkel, egriekkel… Beszélgethetnek, ismerkedhetnek, gondolatokat cserélhetnek – együtt lehetnek. És a közösség talán nem csak egy napra alakul ki, talán elindulnak az emilek, esetleg későbbi közös bulik tervelődhetnek ki.
No meg eljöhetnek a veszprémiek megnézni, hol is tart manapság az amatőr filmezés, mi az a pannon fíling.

Még nem igazán gyökér a fesztivál, persze gyökérből jön, már részben szerteágazik, de még nem nyúlik elég mélyre. Talán 10 év múlva?

És akkor már lesz marketing menedzser is?...