Veszprémben időről időre felmerül a kérdés, hogy milyen irányban is induljon a város, merre vannak azok a bizonyos kitörési pontok. A turizmus mellett a kulturális „fellegvár” gondolat is meghatározó szerepet játszik az elképzelésekben, de emellett meg állandó probléma a város kulturális kínálatának és az azt befogadóknak viszonya.

Tudni jó. Azt azért nem mondanám, hogy hatalom (mert nem szeretném, ha az lenne), de mindenképpen egy jó érzés, ha valamilyen tudás birtokában van az ember. Minél nagyobb a megszerzett tudás, annál inkább tudós valaki, és egyre állandóbb ez a bizonyos pozitív érzés. Ezért (is) nézünk fel a tudósokra, ezért irigykedünk, ezért szeretnénk azzá válni. Csak éppen ez nem olyan könnyű.

A minap a kezembe akadt a kulturális minisztérium idei évre kiadott évfordulókról és a Batthyány-emlékévről szóló füzetecskéje. Fura helyzet, hogy az a minisztérium, amelyik egyre kevesebb pénzből gazdálkodik, emlékezik meg arról a közoktatásügyi miniszterről, akinek minisztersége alatt tárcája valamennyi minisztérium közül a legnagyobb támogatást kapta. 1927-ben több mint 10%-ot. A mai helyzet ezzel szemben legalábbis kiábrándító.

Kedves Olvasóink! Nagy felelősség „kisfőnökként” egy szerkesztőség közös új évi fogadalmait megfogalmazni – pláne úgy, hogy közösségünket hiperindividuális tagok alkotják. Ezért hát maradtam a realitás talaján, következzen a Veszprém Index 2007-es 7-pontja!