Az egyszerű körasztalnál két fiatal tölti ki a kocsma sarkát. Láthatóan egyetemisták, az immáron hab nélkül párolgó sörök csak mellékszereplők, a lényeg a heves gesztusokkal kísért vitán van. A kézilabda világbajnokság apropóján a téma a válogatottság, honosítás és az állampolgárság körül forog.

– A magyar válogatottban igenis magyarok szerepeljenek! – fogalmazza meg emelt hangon álláspontját az ablak mellett ülő. Korához képest szigorú arcát még jobban kiemeli a copfba fogott hosszú haj. A tényeket kedvelő mérnökhallgató lehet. – Jól néznénk ki, ha csupa -icsből állna a válogatott! Nesze neked országimázs!

– Nézd meg a francia futballválogatottat! – kezd bele mondandójába a másik. Vékony, kissé szeplős, ábrándos tekintetű. Háttal ül a pultnak, és így az egész kocsmának, fontosabb neki, hogy az ablakon át néha feltűnés nélkül kipillantson az utcán sétálókra. Jó barátságban lehet a számítógéppel, érezhetően a virtuális világot jobban kedveli a valóságnál, talán informatikus lesz egyszer belőle. – Már alig találni olyat, aki Franciaországban született, mégis rajong értük az egész ország! Pedig ők aztán jóval nacionalistábbak nálunk! A világ ebbe az irányba halad, tudomásul kell venni.

– Hogyan lehetnénk büszkék egy olyan válogatottra, ami olyanokból áll, akik nemhogy a magyar kultúrát, de még a nyelvet sem ismerik? – vág közbe hirtelen a copfos, miközben egyenes derékkal kissé előredől. – A határontúliakkal semmi bajom, a szerbekkel azonban igen, sőt annak idején Diázék esetében is ez volt a véleményem. Tehetséges magyar fiatalok vesztik el így az esélyüket a nemzetközi szereplésre, mert állítólag az eredményesség a fontos! Mi lesz így az utánpótlással? A cél nem szentesíti az eszközt. A válogatott nem olyan, mint egy klubcsapat, nem lehet összevásárolni! Magyarországot magyarok képviseljék! Olyanok, akiknek igazán megdobban a szívük, amikor a magyar himnuszt hallják! Szerinted, mit érez a Puljezsevics ilyenkor, és mit mondjuk az Ilyés Feci vagy a kis Iváncsik? Ez minden eredménynél fontosabb. Egy egész nemzet figyeli őket ilyenkor, közülük választanak példaképet a gyerekek. Hogy lehetne olyan valaki példakép, aki nem tud magyarul még nyilatkozni sem, de ott virít a címer a szíve fölött?

– Aki nem ér el sikereket, az sosem lesz példakép – válaszol nyugodtan a szemüveges. – Az eredmény már csak ezért is fontos. Egy tornára a legerősebb magyar válogatott menjen, pontosan azért, hogy minél sikeresebben képviselje az országot. Aki magyar állampolgár, az biztos, hogy kötődik valamilyen szinten az országhoz is, és nem csak a saját boldogulását nézi. Ha jó eredményt ér el a válogatott egy vébén vagy olimpián, sokkal több figyelem irányul a sportágra, több gyerek kezd el kézilabdázni, nagyobb a médiavisszhang, ezáltal a szponzorok is több pénzt fektetnek a csapatokba.

– Szarok a médiára! Ez emocionális kérdés! Nem szabhatja meg a Pénz, hogy a hazánkat ki képviselje egy világversenyen! Nem engedhetjük, hogy ennyire elkurvuljon az ország!

A vita kifulladt, a vélemények végérvényesen eltávolodtak egymástól. A világbajnokság első meccsén pedig a magyarok megverték a jóval esélyesebb Dániát, majd Norvégia legyőzésével a legjobbak közé kerültek.

Nagyban köszönhetően a napokban honosított Nenad Puljezsevics világklasszis teljesítményének…