- viták helyett magamutogatás, program helyett kinyilatkoztatás -
Az önkormányzati választások közeledtével egyre többet szerepelnek a helyi politikusaink. Átadnak, átvesznek, nyilatkoznak, dicsérik önmagukat, mi meg bevesszük jobb híján. Önmaguk és pártjelvényük mutogatásán túl, szinte semmit sem tudunk a programjukról, arról mit szeretnének itt tenni, miért lesz jó nekünk, ha rájuk szavazunk.
Rögtön az elején finomítok: Mi nincs jelenleg Veszprémben? Ugyanis ha hihetünk az ígéreteknek miért ne tennénk , mindegyik jelölt valamelyes gondot fordítana a bicikliutak fejlesztésére, újak építésére. Legalábbis hangzottak el ilyen megállapítások. Sőt, Nagyvázsonyig biztosan megépül a legutóbbi hírek szerint a kerékpárút. (Tényleg, miért nem Kapolcsig, vagy ha már ott vagyunk, miért nem Tapolcáig?)
Nem érezné jól magát ebben a pénzelvű, a kultúrát politikai konccá degradáló, kicsinyes világban. Nem kedvelné őt a hivatalos közeg, a döntnökök világa sem. Hiszen egy szókimondó ember, aki irtózik a középszertől, mindig veszélyes, kényelmetlen a hatalom számára.
Bunkó a főnök, és nem enged szabadságra? Pénzed sincs, hogy nyaralni menj? Akkor maradj itthon, és ismerd meg Veszprém rejtett zugait! Tanácsok és ötletek.
Az ötlet nem az enyém, az Experimentális utazás című egyedi útikönyv abban ad tanácsokat, hogy miként nyaraljunk a saját városunkban. Bár a benne leírtak jobbára csak egy nagyvárosban valósíthatóak meg igazán, talán segíteni tudok, hogy ezt megtehessük kicsiny Veszprémünkben is. Mi is kell mindehhez?
Ismét eltelt egy év, és újra elérkezett a sokak által várva várt Moziünnep, immáron harmadszor. Nagyon jó dolog ez a rendezvény, hisz az átlag jegyárakkal szemben egy évben 4 napig 350 forintért mozizhatunk. Láthatunk premier előtt vetített filmeket, premierfilmeket, régebbi filmeket újra és mindezt harmad-, negyedannyiért, mint általában. Sőt ismert és híres emberektől vehetjük meg a jegyünket, vagy épp ők kérik el azt, mert ilyenkor színészek, zenészek és közéleti személyiségek is beállnak egy-egy moziba dolgozni a közönség kedvéért.
A világ nagyobbik fele általában utálja a világ kisebbik felét. Így van ez a tanárokkal is. Már hogy utálják őket a nemtanárok, mer ottvan nekik az a sok szünet, hogy azt se tudják, mit kezdjenek magukkal. Közben meg már a Weöres Sándor is csakaszonta, hogy kezdődik az iskola, mer az iskola, az olyan, mint a Duna. Jön. Ezt meg a Pelikán elvtárs mondta (már a Duna kapcsán, nem az iskoláról).
Véget ért a magyar irodalom történetének leghosszabb csavargása. Faludy György immáron a nem látható világban rója útját, itt hagyta bölcsességeit, verseit, pokolbéli víg napjait.
Bár több mint tizenöt éve hazajött, mégis úgy éreztük, sosem pihen: versei, írásai, nyilvános szereplései mindig valamiféle metafizikus vándorlást sejtettek még, bár az is igaz, fáradhatatlan volt, ha valahova hívták.
Naiv útleírás, melyben nem lesz szó sem angol hidegvérről, sem tiszta gallérról, sem véres, sem pedig átsült marhaszeletekről és arról sem, hogy az angoloknak több mint száz szavuk van az esőre. Az angol királynő édesanyja pedig nem fog több sört csapolni a cikk folyamán.
Korántsem reprezentatív az ismerősök körében végzett felmérésem szerint a veszprémi választók egyáltalán nem ismerik a képviselőjüket. Alig a többség tudta megnevezni, jó páran még felismernék képről, néhányan látták már élőben, de szinte senki sem beszélgetett vele. Ergo: nem a közvetlen tapasztalatok alapján szavaztak. Hát akkor mi alapján?