Rögtön az elején finomítok: „Mi nincs ’jelenleg’ Veszprémben?” Ugyanis ha hihetünk az ígéreteknek – miért ne tennénk –, mindegyik jelölt valamelyes gondot fordítana a bicikliutak fejlesztésére, újak építésére. Legalábbis hangzottak el ilyen megállapítások. Sőt, Nagyvázsonyig biztosan megépül a legutóbbi hírek szerint a kerékpárút. (Tényleg, miért nem Kapolcsig, vagy ha már ott vagyunk, miért nem Tapolcáig?)

Modern nagyvárosaink küzdenek a füsttel, a növekedő autóforgalommal, a légszennyezéssel. Szerencsére Veszprémben ez még nem vált elviselhetetlenné, de mindenesetre vannak figyelmeztető jelek, mint például a belváros menetrendszerinti bedugulása a reggeli és a délutáni csúcsforgalomban. Ismét külföldi a példa, de közismert: Amszterdam például a biciklisek „Mekkája”, de más nyugati városokban is bevett közlekedési eszköz a drótszamár, nem utolsó sorban környezetbarát volta miatt.

Biciklivel ma is lehet közlekedni Veszprémben a reggeli csúcsforgalmon kívül. Számomra, Budapest után, meglepően sokan használják ezt a közlekedési formát, s ami a követendő, nemcsak a diákok és egyetemisták, hanem a hivatalokat is számosan közelítik meg vele. Ugyancsak egyik pozitív veszprémi élményem volt az autósok előzékenysége mind a biciklistákkal, mind a gyalogosokkal szemben. Persze a biciklisek jobb híján itt is kénytelenek az úttestet, és – a közhiedelemmel ellentétben, szabályszerűen, ld. KRESZ… – a járdákat használni, egyrészt a nagy forgalom, másrészt a biciklisekre életveszélyes, nem az úttesttel egy szintben lévő, rendszerint az út szélén található csatornanyílások, fedelek miatt. Ez egyrészt joggal válthat ki az autósokból ellenérzést, másrészt városi bicikliutak híján a kerékpárosoknak nincs igazi választási lehetőségük. Épp mai élmény volt, ami ugyancsak a biciklisek másik halálfélelme, az út szélén parkoló autóból kiszálló, annak ajtaját kivágó és mit sem sejtő autós, és a nagy sebességgel érkező biciklis esete…

Igaz, vannak kiépített bicikliutak (pl. a Jutasi, ill. az Almádi úton, továbbá Kádárta felé), de ez nyilvánvalóan kevés a biztonságos közlekedéshez. A majdan Nagyvázsony felé megépülő utat remélhetőleg a József Attila utca vezeti majd be a városba, itt van is elegendő hely ennek a kiépítésére. Hiányoznak azonban a jelzett utak a város egyéb, főbb közlekedési vonalain. Nincs továbbá megfelelő mennyiségű és minőségű, őrzött vagy legalább zárható tárolóhely a városban, az egyes közintézmények környékén. A bicikliket így kénytelenek vagyunk fákhoz, oszlopokhoz láncolni, ami nem esztétikus, de legalább valamelyest biztonságos.

Nyilván a pénzhiány után az egyik első ellenérv a bicikliutakkal szemben a város természeti adottsága. Sok a domb, ami sok lejtőt és emelkedőt jelent. Azonban ezek sem jelentenek leküzdhetetlen akadályt, sőt, az egyetlen igazán húzósabb emelkedő – a Színház és a Hotel közt – is leküzdhető alternatív útvonalon, például jobb híján a Kossuth utcán, esetleg az árkádokon jobbra fordulva a Lovassy gimnázium előtti csak enyhén lejtő utcán… A Dózsaváros mondjuk nem a legszerencsésebben megközelíthető a Viadukton át, de ha tényleg felújítják azt, mint tervezik, akkor az egyik járdán akár bicikliutat is lehetne építeni. Máshol az utak nem elégséges szélessége jelenthet gondot; itt a párhuzamos mellékutcákban lehetne kijelölni kerékpársávot.

Mire lehet még használni a bicikliutakat? Egyrészt a Balaton körüli úthoz kapcsolódóan újabb turistákat lehet a városba csábítani. A megnyíló uniós források kiemelten támogatják a tematikus turistautak létrehozását, fenntartását. Ezek ráadásul nemcsak egy konkrét helyhez, hanem – divatosan szólva – régiókhoz, kistérségekhez köthetők… A Szigetközben Bécsből Győrig vezető bicikliutak már léteznek, összeköttetetést lehetne teremteni ezekkel is. Ez már több uniós régiót kötne össze, ami újabb hatalmas pénzforrást jelenthetne… A kerékpáros turizmus megfelelő háttér-infrastruktúrával (bicikliskemping, pihenőhelyek, szervizek stb.) újabb pénzeket és munkahelyeket jelenthet. Ha már egyszer érinti a várost a Tour d’Hongrie, akkor a kézilabda mellett a kerékpár is – mint tömeg- és profi sport egyaránt – beletartozhatna Veszprém karakterébe. Hosszabb távú indok lehet, bár hatása nyilvánvalóan összetettebb és sok mástól is függ, de a lakosság egészségügyi színvonalát is emelné, ha többen pattannának nyeregbe. Ez ma itthon nevetséges érv, máshol mégis komolyan veszik ezt a szempontot (is). Azt már csak igazán halkan jegyzem meg, hogy a mostani köztársasági elnök személyével, aki köztudottan közel áll a zöld mozgalomhoz, sikeresen lehetne lobbizni a megvalósítás érdekében…

Szóval száz kerékpárutat, ezeret stb. Biztos vevő lenne rá a város is, de én mindenképp (és nem kéne buszra szállni – remélem, érti, aki érti…).