Egy fontos kérdéssel fordulok Önhöz, de engedje meg, hogy először elmondjam: kezdettől fogva érdeklődéssel figyelem politikai tevékenységét, és bár engem is jócskán érintenek a „megszorítások”, illetve magam is elégedetlen vagyok az ország gazdasági helyzetével, titokban szurkolok azért, hogy sikerüljenek azok a céljai, amelyeket kitűzött maga elé, az ország elé.

A reformok ügyében ugyanis sokakkal ellentétben látok Önben őszinte akaratot, szakértelmet és céltudatot. Senki sem mondhatja hát, hogy az Ön oroszlánbajszának meghúzogatása volna célom. Én magam a balatonőszödi beszéd értelmezését is másként látom, mint az ellenfelei, akik néhány kiragadt mondattal próbálták retorikai rétegeit és politikai jelentését torzítani, és a héten figyelemmel fogom kísérni a Szembenézés-projekt televíziós darabjait is. Ugyanakkor ez az érdeklődés nem teljesen kétségek nélküli. Ha olvasta a legutóbbi Élet és Irodalom vezércikkét, talán sejti, mire gondolok.

Engedje meg, hogy idézzek néhány mondatot hírhedtté vált őszödi beszédéből, amelynek itt és most legfőképpen az utolsó idézett mondata lesz lényeges: „Fantasztikus egy országot vezetni… Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. … Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk…"

Mint láthatja, túl azon, hogy szurkolok a reformjaiért és az országért, több más dolog mellett nekem ezzel az eltapsolt útiköltséggel vannak fenntartásaim, amely a számítások szerint több milliárdra rúgott az utóbbi években, ráadásul számlákkal sincsen alátámasztva. Mit tudna erre mondani? Lesz változás? Mert szerintem dicséretes volna – ha már oly sokan alávetjük magunkat a szoros nadrágszíjnak és az elkerülhetetlen reformoknak – ha a képviselőink is kissé kevesebbet költenének úticéljaikra. Az egyik televíziós csatornán egy országgyűlési képviselő azt nyilatkozta, hogy e vaskos összeget a képviselők ízléses öltözködésükre és hajviseletükre is felhasználják, hiszen egy honatya vagy honmama nem festhet ápolatlanul a Parlamentben. No, de lássa be, én sem léphetek be munkahelyemre zsíros bozonttal. Nekem mégsem jár ekkora pénz a csinosításomra.

Higgye el, távol áll tőlem a jobboldali szónoki hang, nem pártkérdés ez, hanem egyszerű demokratikus dilemma, hiszen – mint láthatja –, éles ellentmondás húzódik meg az őszinte őszödi beszéd és a jelenlegi valóság között. Márpedig most különösen aktuális volna e probléma megoldása. Kérem, ha úgy látja, tud nekem valami vigasztalót mondani ez ügyben, válaszoljon, akár itt, internetes naplójában, akár e-mailben.

– Ezt a levelet vagy inkább fórumos bejegyzést néhány napja tettem közzé a miniszterelnök úr blogján. Sajnos azóta sem érkezett válasz. Marad az ATV maratoni riportja.