A hangokkal kezdődött. Jöttek. Nem a fejemből (egyelőre), hanem a hasamból. Étkezéstől, napszaktól függetlenül, egyre gyakrabban, egyre hangosabban. Hosszan elnyúló csikarások, robbanásszerű durranások, elvékonyodó rataták. Fájdalom ugyan nem volt, de néhányszor hoztak kellemetlen helyzetbe (pl. amikor előadás közben tartott hatásszünetet törtek meg…), ezért úgy döntöttem, leszámolok velük. Nem (volt) könnyű.

Elmentem a háziorvoshoz anno (még a vizitdíj ötlete előtt), aki persze konkrétumot nem tudott mondani, hiszen ezer dolognak lehetnek ilyen hatásai. Mivel éppen volt idõm, bevállaltam a sorozatos kivizsgálásokat, a vér-, vizelet-, székletmintáktól egészen a gasztroenterológiáig (grrr! – ez a gyomortükrözést takarja). Eredmény semmi, így lassan belenyugodtam, hogy így kell élnem, végül is fájdalmaim továbbra sincsenek, a hangokat meg majd megszokom.

Így ment ez két évig, míg egy hirtelen fellépő másik bajom folytán ki nem próbáltam egy úgynevezett biorezonanciás állapotfelmérést. Itt gyorsan kimutatták, hogy a legnagyobb gond az anyagcserémmel van, azon belül is a beleimmel. Ugyanis a mindenkinél jelenlévõ candida gomba – hosszú évek kemény munkájának köszönhetően – elképesztően elszaporodott, és õk okozzák a szeleket, hangokat, alkalmi hasmenéseket. Mivel ez a bélcsavarodástól kezdve jóval komolyabb gondokat is okozhat, bevállaltam a kezelést.

A gyógyulás útja roppant egyszerűnek tűnik: meg kell vonni a gombák fő táplálékát (aminek a lebontására amúgy hivatottak) és így a számuk előbb-utóbb visszaesik a normálisra. A gond az, hogy rohadt jó ízlésük van ezeknek a candidáknak! Szeretik a cukrot, a húst, minden tejterméket, a gyümölcsöt és az alkoholt (ugye ezekből a cukrot), a fehérlisztet, a tojást, a gombát, az élesztőt, az ecetet és még sorolhatnám. Magyarán mindezeket nem ehetek kb. 1–2 hónapig (a nőknél ez a diéta 3–6 hónapig is eltarthat).

Nézzük, mi marad: víz és zöldség. Kevés halat még ehetnék, de csak párolva. Jó pénzért beszerezhetek teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret, ami pirítósként nagyon finom salátákhoz. Na, de milyen salátát csinálok ecet nélkül? Jöhetnének a főzelékek is, de a sűrítéshez kellene ugye liszt vagy tejföl, ami szintén tiltott. A menülap így elég szűk lett, de legalább megtudtam, hogy mi mindenbe kell liszt, ecet, tejföl vagy cukor.

Vedelem a csapvizet (semmi alkohol, semmi cukor, semmi szénsavas), literszámra eszem levest naponta (persze csak azt, ami nem tejfölösen vagy rántással készül), zabálom a zöldségeket barnakenyér-szendvicsekben és ecetnélküli salátákban, ugyanis mivel egyfolytában éhes vagyok, szinte óránként kell halóznom valamit. Mindeközben hihetetlenül fáradékony lettem, 9–10 órákat alszom (a korábbi 7–8 helyett), enyhén szólva lelassult az életvitelem (és ezzel a munkavégzésem is).

Egyszóval egészségesen étkezem és minden méreganyagtól mentesen élek.

Csak éppen rohadt szarul érzem magam…