Pénteken nemcsak egy új folyóirat, hanem egy új szemléletmód is bemutatkozott az Ex Symposion szerkesztőségében. A vajdasági fiatalok és az érdeklődők között húzódó kultúraelméleti szakadék láttán azonban sokan inkább a pálinkák és húsosfazekak felé vették az irányt, s így a rendezvény - eltávolodva az irodalmi estek fehér galléros világától - az ókori symposionok eszem-iszomjainak hangulatába csapott át. Szerencsére még az események elfajulása előtt feltettem néhány kérdést Samu Jánosnak, a Dromológiai Neuroszintézis (DNS) főszerkesztőjének.

Závada Pál késik! A kötelező öt percet leszámítva is. Egy hosszú, száraz felvezetés után - amiből túl sok újat nem tudhatunk meg az íróról - előkerül egy üveg olaszrizling, köszöntve a "Minolta" december 14-én, 50. születésnapját ünneplő szerzőjét. A díszlet: paraván a könyvek fekete-fehérben fénymásolt borítólapjaiból, a sarokban darvadozó fikusz. Szóval lejött hozzánk, vidékre Závada.

"Megváltozott a szőlőművelés, és megváltozott az ember is. A régi öreg, becsületes gazdák eltűntek az időben, a családok elköltöztek, a távművelés nem megy, pénzhiány van, szándékhiány van, nem kifizetődő a fáradság, a törvények most pincekönyvvel és egyebekkel szorítják az utolsó kitartókat. Mai öreg barátom mondja panaszkodva nekem a buszon: ha végigmegy a hegyen, lassan már rá se köszönnek, be sem hívják kóstolóra, baráti szóra, megbeszélni az élet fontosabb dolgait, az időjárást, az érlelő időket."(Ambrus Lajos: Lugas)

Tasnádi István drámája, a Nézőművészeti Főiskola rendhagyó darab. Csakis erős idegrendszerű, gyakorlott nézők számára ajánlott, akik nem kapnak szívrohamot az úgynevezett "interakció" (nem összekeverni az "interurbán" kifejezéssel!) láttán, hallatán és elszenvedtén. Ja, meg persze a jól fejlett humorérzék sem hátrány...