"Megváltozott a szőlőművelés, és megváltozott az ember is. A régi öreg, becsületes gazdák eltűntek az időben, a családok elköltöztek, a távművelés nem megy, pénzhiány van, szándékhiány van, nem kifizetődő a fáradság, a törvények most pincekönyvvel és egyebekkel szorítják az utolsó kitartókat. Mai öreg barátom mondja panaszkodva nekem a buszon: ha végigmegy a hegyen, lassan már rá se köszönnek, be sem hívják kóstolóra, baráti szóra, megbeszélni az élet fontosabb dolgait, az időjárást, az érlelő időket."(Ambrus Lajos: Lugas)

A fenti gondolatok szerzőjével, Ambrus Lajossal ünnepelhette fennállásának 25. születésnapját a Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre. Szent András napján, a múzeum előadótermében szép számmal összegyűlt tagokkal együtt filozofálhattunk borról, költészetről a Kortárs folyóirat szépprózai szerkesztőjével.

Ambrus Lajos 1950-ben született Gyula városában, de igazi otthonául a Kemenesalját választotta. 1994-től szerkeszti a Kortárs irodalmi folyóirat szépprózai rovatát. Írásaival azonban nemcsak itt, hanem a Magyar Naplóban, a Magyar Szemlében is találkozhatunk. A historizáló-fikciós próza nagymesterének is nevezik, 1989-ben megjelent Eldorádó című regényét Bölöni-díjjal jutalmazták.

Ambrus Lajos nemcsak a próza nagymestere, hanem a pannon táj krónikása is egyben. Erei szintjén érzi a szőlőhegyek, gyümölcsösök lüktetését, munkálkodik a Kis-Somlyó borászatának feltámasztásán, felelősséget érez az itt tevékenykedő közösség jövőéért. A tovatűnő múltat, az elenyésző emlékeket, a tájhoz kapcsolódó, beleillő arcokat, szavakat kívánja átmenteni egy eljövendő emberibb világba.

A tegnapi előadáson szívet-lelket melengető és erősítő, filozofikus gondolatok hangoztak el, melyek minket is elgondolkodásra, elmélyedésre késztettek. A költészetet megtermékenyítő magyar borról, borkultúráról, szőlő- és gyümölcsös kertek titkairól, a hajdani kertművészetről tudhattunk meg megannyi titkot. Pincék, présházak elevenedtek meg előttünk, miközben hallgathattuk az író gondolatait, történelmi visszatekintéseit és a jövőbeni távlatokat, olyan elevenséggel, hogy a kinti fásult hideg ellenére szőlőlugasban, érő fürtök árnyékában éreztük magunkat.

Ambrus Lajos régi vágya vált valóra 2003-ban azzal, hogy kiadásra került nagy boroskönyve "A magyar bor útja" címmel. Ebben az összefoglaló "bornográfiában" a történelmi és a mai Magyarország borkultúráját ismerhetjük meg - a kezdetektől napjainkig -, bebarangolhatjuk valamennyi borvidékünket, megismerkedhetünk a szőlőhegy életével. Sorra veszi a magyar bor művészeit, az év bortermelőit és nem hagyja ki az ország különleges szőlő- és borkészítményeinek ismertetését sem.