Amikor a palánkon innen van a túl, és mégis ember mellett vagyunk, nem egyszerű a helyzet. Már azt sem hisszük el, ha pisilni megy, hogy tényleg dolga van. Vagyis, hogy azt csinálja, amit mond - a dolgát. Egy időre ilyenkor másokat is figyelünk, komolyabban. Nem azért, mert akarunk tőlük valamit, hanem azért, mert léteznek. Mert meg kell néznünk a kezüket, a lábukat, a szemüket és akaratlanul is találnunk kell egy csomó indokot arra, mivel mentsük fel emberünket.
Tarczy István ikonjai hagyományos szentképeket utánoznak: a Pantokrátor könyve előírt helyén nyugszik, a szent megfelelően görbíti tiszteletreméltó ujjait, az Istenanya pedig az évezredes pozícióban tartja karján a legszentebb gyermeket. Mégis, egy ortodox ikonfestő sűrűn vetné a kereszteket, ha betévedne a színház előcsarnokába.
Az egyik recept szerint a színházhoz csupán annyi kell, hogy egy A nevezetű személy B-t játsszon, és ezt C nézze, ám mások még ennyit sem tartanak szükségesnek. Ahhoz, hogy színház keletkezzen, szerintük elég, ha egy üres téren keresztülmegy valaki, s ezt más figyeli. Ennyi adott a Pannon Várszínház által meghívott előadásban is. Egy embert figyelünk, aki bejön, meg kimegy, csak közben leül és elmond néhány dolgot, ami vele esett meg. Vastag a szája, bozontos a haja, öblös a hangja és úgy hívják: Presser Gábor.
Neil Simon valószínűleg a legismertebb és legelismertebb vígjátékíró a második világháború utáni amerikai irodalomban. A Furcsa pár vagy a Mezítláb a parkban olyan művei, melyeket - főleg a nagysikerű filmes változatok miatt - a nézők többsége jól ismer. A Pletykát - ezekhez képest (méltán) kevésbé ismert darabját - a múlt héten mutatotta be a Veszprémi Petőfi Színház.
Most jelent meg első könyve, de már termeli a második adag különös, misztikus, bizarr történetet a szórakoztató irodalom kedvelőinek örömére (bár ezzel a kategóriával ő nem biztos, hogy egyet értene). Peter Odry Mason jóképű, harmincas fazon, akit első blikkre a "töknormális" kategóriába soroltam, aztán elolvastam történeteit "az emberi elme sötét oldaláról"...
Index: - A könyv külseje alapján könnyen gondolhatja az ember, hogy a ponyvairodalom egyik példányát tartja kezében. Mi a véleménye erről a megközelítésről?
A férfi ott áll előttünk, és bűzlik. Néz, mint egy birka - inkább bamba, mint ártatlan -, és nagyon bízik valami hülye, szerencse-szerű izében. Éppen az előbb hazudta azt bele a szemünkbe, hogy nem hazudott. Pedig...
Valamikor, 60 évvel ezelőtt, egy rosszkedvű, novemberi napon született valahol egy csecsemő. Helyzete nem tűnt éppen rózsásnak: a világ nagy részében háború dúlt, sok országot (még a szokásosnál is többet) sújtott nyomor, éhínség, szenvedés. Néhány vezető fejében már a háború utáni világ kettéosztottsága is világosan kirajzolódott. Egyvalami viszont bőségesen volt: hely. Ez a csecsemő egy éppen meggyilkolt magyar költő helyére született - mondhatjuk ő volt Radnóti Miklós inkarnációja.
Jól ismert, üde színfoltja városunknak az Erzsébet sétány öreg fáinak árnyékában meghúzódó Bakonyi Ház. Egyszerűségével nyugodtságot és "békebeli hangulatot" sugároz. Történetéről, megálmodóiról azonban vajmi keveset tudunk. A Laczkó Dezső Múzeum előcsarnokában nyílt kiállítás kitűnő lehetőséget ad ennek pótlására - megismerhetjük a "Ház" szülőatyját Dr. Nagy Lászlót.
- kultuszfilmek, filmkultuszok és nézők, egymás közt -
"Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni!" X-szárnyúak és vérnyulak baljós árnyékában feltűnő BKV-ellenőrök... A film noire-t a drogproblémákkal kifulladásig ötvöző csavargók és őrült zsenik... Igen, kérem, nem csalás, nem ámítás, újra itt van, és TÁMAD!!! ...a SZERET-filmklub (az meg mi?).
Kovács Béla, szobrász nyíltan vállalja heteroszexualitását - művei a Vár Galériában! Vagy ő vagy én - egy festőfeleség férje aktjairól! Korrupciógyanús ügyletek - ki lesz a következő kiállító? Kinek a micsodája - az utca embere a millenniumi emlékműről! Szétdarabolta anyósa napilapját - a kollázs mestere újra akcióban!