Hullaszag a galériában!

- avagy mi a franc az a képzőművészet? -

Kovács Béla, szobrász nyíltan vállalja heteroszexualitását - művei a Vár Galériában! Vagy ő vagy én - egy festőfeleség férje aktjairól! Korrupciógyanús ügyletek - ki lesz a következő kiállító? Kinek a micsodája - az utca embere a millenniumi emlékműről! Szétdarabolta anyósa napilapját - a kollázs mestere újra akcióban!

A képzőművészet arisztokratikus - legalábbis Magyarországon, de Veszprémben mindenképpen. Rengeteg kortárs kiállítást láthatunk a Művészetek Háza kiállítóhelyein, ám ha elfogynak a megnyitó pogácsái, a kutyát sem érdekli, ki, milyen színű festéket pakol a vászonra - és milyen alakban -, csak a Csikász Galéria teremőrének macskája vet egy-két sanda pillantást a falakra.

Az irodalomnak léteznek ponyvái, a zenének slágerei, amik nagy tömegben tartják életben az olvasás vagy a zenehallgatás szokását. Színházba is sokan járnak a musicalek, klasszikusok miatt, vagy csak megnézni a Csonka Picit. De hol vannak a festő-bálványok és szobrász-sztárok? Hol vannak a képzőművészet slágerei? Vajon ha boldog szarvasok futkároznának a tisztásokon minden galériában, lenne-e nagyobb látogatottsága a képtáraknak?

Régóta arra gyanakszom, hogy a festészet és szobrászat teljesen halott. Nincs közönsége, nem érdekes, nem képes megfogalmazni semmit olyan formában, ami katarzist okozhat egy utcáról betérő turistának, vagy legalább megértet vele valamit abból a bonyolult világból, amiben művész és turista egyaránt válaszokat keres kérdéseire. Ha a képzőművészet - mint bármely művészet - kommunikáció, akkor hol a közös nyelv?

A fogyasztható képzőművészet esetleg a klasszikus, de semmiképpen nem a kortárs. Még mindig megdobogtatja a szívemet a tavalyi nagy sikerű Monet kiállítás: lám, mégse vagyunk mi akkora bunkók, hiszen ilyen nagyon érdekel bennünket a festészet! Egyszer.

Aki tárlatokat rendez, nyilván tisztában van munkája totális hiábavalóságával, és egyetért velem, hogy az eddigiektől gyökeresen eltérő stratégiát kellene alkalmazni. Ezért gondolom, hogy csak egy művészeti bulvárlap változtathatná meg gyökeresen az emberek szemléletmódját. Nem nagy ügy elkápráztatni a népet. Ha Csonka Pici lehet menő, Felhősi Dodót, Péterfy Cucut vagy Hegyeshalmi Pipit is el lehet adni. A zenés színházhoz nem értek, de utóbbiakban sejtek valami értéket.

Rovat: