Miguel de Cervantes főműve, a Don Quijote valószínűleg a világirodalom legismertebb lovagregénye. Ez azért is különös, mert a mű valójában nem is igazi lovagregény (azt sem mondhatjuk rá, hogy a középkorban íródott volna), sokkal inkább egyfajta karikatúra, műfajparódia. A Petőfi Színház új bemutatója a cervantesi mű alapján készült musical, a La Mancha lovagja, Dale Wassermann, Mitch Leigh és Joe Darion munkája.

Don Quijote alakja attól izgalmas, hogy nem dönthető el, bolond-e vagy csak játssza az őrültet, sajnálnivaló avagy tiszteletet ébreszt. Thomas Mann úgy fogalmaz: "amit a lovag mond, az mind jó és értelmes, de amit tesz, az mind értelmetlen, bolondul vakmerő és torz."

Cervantes történeteit figyelve az az érzésünk, hogy bennünk is van valami a búsképű lovagból, amit nem tudunk felvállalni, kiélni, mert ez a magasabb rendű erkölcsi tartalom ellentmond hétköznapjaink rendjének, a mindennapok gyakorlatiasságának.

ŐK a második nagy szerelem. A férfi, akiben újra vakon hiszünk, mint annak idején a legelső hímtagban. Tudjuk, hogy ez más lesz, már az első csóknál. A gyomrunk a torkunkba kúszik fel, pár hét múlva az esküvőt tervezzük, néhány hónap elteltével már gyermekeink apját látjuk benne. Akkor is, ha a nagy Ő-nek hitt férfi már második nap közli, hogy a lényeg a többes szám, meg a harmadik személy...

A Veszprémi Művelődési Központ (illegalitásbeli neve Dimitrov) előcsarnokában tekinthető meg a Veszprémi Művész Céh aktuális kiállítása veszprémi (és környékbeli) alkotók veszprémi (és környékbeli) munkáiból. Amatőr nemműértőként engem ért a megtiszteltetés, hogy méltathatom a kiállítás képeit - ajánlott zenei aláfestésünk: Muszorgszkij.