Már jóval a buli előtt tudtam, hogy jönnek a Cimbik Várpalotára. Ja, Atka, Gabesz, Jani, Gyuri és Csabi, szóval a Cry Free-ről beszélek. Kizárólag Deep Purple-t, mégpedig olyan szinten, hogy Gillan, meg a többi Vén Csont is azt mondaná, amit én, mikor először hallottam őket zúzni: "húbammeg"...

Kis hely az Alagsor. Egy krimó, füstös, ahogy kell, jellegzetes, a pultot támasztó kocsmabútorokkal, kötelező tartozékul. De hátul van egy kis színpad. Mire beérek, Atkáék már felszereltek, éppen a beállással tökölnek. Gézával, a menedzserrel a Nazareth előtti backingelésről trécselünk. Meséli, hogy a gityós, meg a dobos a mixerpultról figyelte a srácokat, de a smirglihangú Dan McCafferty is csípte őket. Közben befut Csaba, egy másik freak, kezében a kamerájával. Felveszi a bulit.

Tényleg baromi aprócska ez a színpad, az öltözőnek kikiáltott kétajtós szekrény pont illik hozzá. - Elfértek? - kérdezem Janit, miközben gitárján néhány effektet próbál. - Ennél kisebb helyen is nyomtuk már - válaszol mosolyogva. Aztán eltűnnek a szekrényben néhány percre. Egyszer csak kijön Gyuri, beül a bőrök mögé, elkezdi dolgozni őket. Csabi dübörögteti hozzá a basszust, morog a hammond meg a hathúros is, és már is zakatol a Highway Star, átfolyik a Vén Ribanc nótájába, a Strange Kind of Woman-be.

Baromi energia jön a színpadról, a srácok a lelkesedése totálisan átragad a zsűrire. Szünet nélkül a kapjuk a nótákat, most a '84 utáni időszakból: Silver Tongue, Perfect Strangers, majd egy kis anális szextanulmány, a Knockin’ at Your Back Door a soron következő darab. Ja, nem csak Gillan volt a Purple torka, kap észbe Atka: valami Coverdale nevű vidéki bunkó is üvöltötte rekedt hangján, úgy '74 környékén, hogy Burn meg Stormbringer. Egy testes, maligánügyileg igencsak a toppon levő figura minden figyelmeztetés nélkül a falnak nyom, ahogy színpad felé tart. Szűkre szabott a helyzetem – a színpadon Atka vigyorogva konferálja a Gettin’ Tightert. Hála az égnek, a pali elhúz, kattogtatom egy kicsit a fényképezőgépet.

Speed Kingben szédületes gitár-billentyű párbajt vív Jani és Gabesz. Aztán jön a DRÁMA, a Child in Time, a hangszálszaggató sikollyal, de Atka csont nélkül hozza, Jani egy eszméletlent teker nótához a hat húron. A Lazyben Gyuri megsorozza a bőröket, a Black Night és a Smoke on the Water alatt már teljes az eufória. Két kiscsaj megbök, nem látnak a nagy marha testemtől. Invitálnám én őket magam elé, de mégsem jönnek. A ráadás előtt zúg a "Cry Free-Cry Free". Egy arc a feje felett pörgetett farmerdzsekivel majdnem leveri a plafonról lelógó diszkógömböt - egy hard rock bulin. Még jön a Space Truckin, valami Tokiói Nő és vége. De mégse! Géza felmegy a színpadra, és közli velünk, még valami még akad a tarsolyban. A Demon’s Eye aztán Csitt! - illetve Hush. Köszönjük Srácok!

Elbúcsúzok a fiúktól. Kifelé elcsattan egy pofon a hátam mögött, én pedig azon agyalok, hogy a Cry Free szinte minden Veszprém-környéki helységre eljutott már. A megyeszékhelyre eddig egyszer - véletlenül. Ennyit a koncertszervezőkről városunkban. Egyik haver búcsúzóul elsüt egy poént: a Def Leppard Emlékzenekar félkarú dobost keres...