Závada Pál késik! A kötelező öt percet leszámítva is. Egy hosszú, száraz felvezetés után - amiből túl sok újat nem tudhatunk meg az íróról - előkerül egy üveg olaszrizling, köszöntve a "Minolta" december 14-én, 50. születésnapját ünneplő szerzőjét. A díszlet: paraván a könyvek fekete-fehérben fénymásolt borítólapjaiból, a sarokban darvadozó fikusz. Szóval lejött hozzánk, vidékre Závada.

A Brassai Zoltán vezette irodalmi-történelmi kalandozást a disszonáns felütés ellenére érdeklődéssel hallgattuk. Szó volt arról, hogy trilógiának tekinthető-e a szerző három legutóbbi regénye, milyen nézőpontokból ábrázolja a cselekményt, valamint Dohányos figurájáról, a szerelmi szálakról és a történelmi regény korunkbeli szerepéről. Ezt mégsem részletezném most hosszabban, Károlyi Csaba Késő bánat című kritikájában (ÉS 48. évfolyam, 46. szám - elérhető a neten is) részletesen foglalkozik majd mindegyik kérdéssel. A beszélgetés inkább a három mű azonos, illetve más irányba tartó szálainak szövetére irányította a figyelmet.

A legnagyobb hangsúly talán a művek történelmi mivoltára, társadalmi szerepére esett. Závada Pál elmondta, hogy manapság nem kell parabola ahhoz, hogy egy korról beszélni lehessen, ugyanakkor szükségünk van a hagyományos értelemben vett történelmi regényre, amely tanít. Jelen esetben rávilágít mai erkölcstelenségünk gyökereire. A fényképész utókora a magyar irodalomban először beszél nyíltan a népi ideológia szerepéről és felelősségéről a zsidóság sorának alakulásában. E vezéregyéniségek közé tartozik a regénybeli Dohányos, akit sok tekintetben azonosíthatnánk Erdei Ferenccel. Azonban az alkotó - aki történelmi regényt írva nem változtathatja meg a történelmet - csak harmadrészben támaszkodott a miniszter életrajzi adataira, harmadrészben más emberek sorsából és a fennmaradó részben képzelete segítségével gyúrta ki Dohányos László alakját.

Megtudtuk, hogy Jadviga párnája az irodalomtanításban címmel a napokban rendezett szemináriumot a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az író szerint a hasonló regények által kedvet lehet ébreszteni az olvasáshoz. Az órai megbeszélés során pedig egyéb ismereteket is be lehet csempészni a tanításba, lehet beszélni például a narrációról vagy a történelmi háttérről. Igaz, a tapasztalatok szerint ez utóbbi aspektus az iskolásokat nem igazán érdekli. Závada Pált sokkal inkább feszélyezi, hogy érettségi tétel lett (50 éves korára!). Tudniillik az ilyen szerzők nevét elfojtott káromkodással ejtik ki a diákok. Brassai Zotán erre reflektálva elmondta, hogy Gárdonyi Géza szintén életében lett kötelező olvasmány, s mikor ezt az író megtudta, úgy megijedt, hogy átólcettig átírta az Egri csillagokat. Závada azonban nem készül hasonló akcióra.

Megjegyzés: a cikk esetleges logikai (bak)ugrásai szigorúan követik a beszélgetés menetét/stílusát.