Pénteken nemcsak egy új folyóirat, hanem egy új szemléletmód is bemutatkozott az Ex Symposion szerkesztőségében. A vajdasági fiatalok és az érdeklődők között húzódó kultúraelméleti szakadék láttán azonban sokan inkább a pálinkák és húsosfazekak felé vették az irányt, s így a rendezvény - eltávolodva az irodalmi estek fehér galléros világától - az ókori symposionok eszem-iszomjainak hangulatába csapott át. Szerencsére még az események elfajulása előtt feltettem néhány kérdést Samu Jánosnak, a Dromológiai Neuroszintézis (DNS) főszerkesztőjének.

Index: - Mi kellett ahhoz, hogy ez a folyóirat létrejöjjön?

Samu János: - Az elégedetlenség és a dac szülte a DNS-t. Elégedetlenség az irodalom helyzete miatt és dac azokkal a vádakkal szemben, melyek belénk sulykolják, hogy a jelenkor kultúrája rágógumi-kultúra. Ez az álláspont csak negatív kategóriákkal operál, a mi szemléletünk azonban igent tud mondani. Ha azt állítanám, hogy a huszonegyedik egy szar század, s a világ, melyben élünk rettenetes, csak azt bizonyítanám, hogy képtelen vagyok olyan értelmezési stratégiát találni, ami ezt a kort pozitívan tudja látni, s ez az én személyes kudarcom lenne.

Index: - Hogyan határoznád meg a folyóirat jellegét?

SJ: - Az irodalom - vagy inkább a szóbeliség - határait kutató multimediális folyóirat vagyunk. Az irodalom mellett olyan konkurens retorikai, esztétikai közegekkel is kommunikálunk, mint a kép, a hang, illetve az élőszóbeli megnyilatkozások. Elégedetlenséggel vettük tudomásul, hogy az irodalom elveszíti pozícióját, amely eddig biztosított volt számára. Ma, a szó utáni korban a gyorsabb, és emiatt hatékonyabb médiumok javára dől el a csata, s az írásbeliség alulmarad többek - között a képiség ellenében. Szeretnénk megmutatni, hogy az írott szó, mint jelentésegység, hogyan viselkedik a képek szomszédságában. Erre szolgálnak kép-szöveg fúzióink. A sebesség fontos fogalom számunkra, s mi azt nem csupán térben gondoljuk el, hanem az információközvetítés sebességét is értjük alatta. A sebesség nagyban befolyásolja, hogy mennyire hatékony egy retorikai közeg. Az irodalom vaskos kötetei például meglehetősen lassú hordozónak bizonyulnak, míg a képiség, a monitoron és tévéképernyőkön megjelenő vizuális információk az azonnaliság hatásával bírnak. Ám ezt a változást mi nem pesszimizmussal vagy félelemmel vesszük tudomásul, mint a kultúra romlását emlegetők. Keressük, hogy a folyamatos gyorsulásban hol a helye szóbeliségnek, s ezért teszünk olyan kísérleteket, melyek elhelyezik a szót ebben a gyorsabb közegben.

Index: - A folyóirat nem túl lassú közeg számotokra?

SJ: - Az irodalom, mint művészeti ág, nem jut el sok emberhez. Az irodalmat manapság írják, és nem olvassák. Rengeteg könyv jelenik meg, s ezeket sem valamilyen kanonikus intézményrendszer, sem pedig az úgynevezett művelt olvasó nem tudja átlátni. A folyóirat lehetőségei pedig - akár a hagyományos, tehát alapvetően tizenkilencedik századi kontextuális szemléleten alapuló irodalmat, akár az élő irodalmat szeretné eljuttatni a befogadóhoz - kétségkívül még korlátozottabbak. Mi azt szeretnénk, ha sok helyre eljutnánk, és ha nem csak irodalmi érdeklődésű befogadókat találnánk. A terjesztés során ragaszkodunk ahhoz, hogy ne az olvasónak kelljen megkeresnie minket, hanem mi is keressük a befogadót. Estjeinken, ahol bemutatkozunk, performance-ok és elméleti polémiák zajlanak. A DNS-t ajándéknak szánjuk, mely azt szeretné megmutatni, hogy a kultúra nem fáj, nem iskolai tananyag, nem kényszer, nem egy sznobizmusba hajló szubkultúra ügye, amelyhez olyan beavatási szertartásokon keresztül tartozhatunk, mint egy bizonyos műveltség elsajátítása. Estjeink nagyon népszerűek a Vajdaságban, és tervezzük, hogy Magyarország több városában is bemutatkozunk. A következő állomás Szeged lesz.

(A DNS honlapja: www.dns-online.hu)