Úgy tizenöt évvel ezelőtt történt meg velem először. Kicsi voltam és nagyon izgultam, hogy mi fog történni. Előtte csupa jót hallottam róla, azzal nyugtatgattak, hogy biztosan jól fogom érezni magamat. Persze nem csalódtam, jó móka volt, szép emlékként él bennem azóta is május elseje.

A Puma sportcipőgyár beintett egy „fake” álreklámnak, de vajon miért, amikor ezt eddig sokkal elegánsabban szokták a „nagyok” elintézni, mint pl. a Nokia?

A magam részéről imádom a reklámparódiákat, és az interneten ezek a vicces értelmezések hihetetlen gyorsan terjednek. Szórakoztatjuk egymást. Ebben nincs semmi rossz. Nemrégen feltűnt a neten egy ál Puma reklám, ahol egy Puma sportcipős (akinek csak a lábait látjuk) pasi előtt egy Puma sportcipős lány térdel (akinek a fejét nem látjuk), a térdén félreérthetetlen váladék nyomokkal.

A magyar hagyományok, népszokások egyik fontos momentuma a húsvét. Én nem vagyok a régi hagyományok túlzott híve, de azt én is érzem, hogy minden húsvétban van valami. (Szörnyű.)

Ezzel kapcsolatban volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy a Jóisten , látva a húsvét táján igencsak hátrányos helyzetbe kerülő, lányokat és asszonyokat, fondorlatos lépésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy húsvét közeledtével a feje tetejére állítja a világot, és a férfiaknak leckét ad a húsvét nagyszerű hagyományról, csak épp a macerásabb oldaláról.

Hiszek az olyan csapatban, amely tudja mit jelent a városnak, az országnak, a sportág rajongóinak és ifjú követőinek; amely tudja mi a csapategység, érzi milyen felemelő a közös játék öröme; valamint tudatában van annak, hogy képes felhőtlen boldogságot és engesztelhetetlen bánatot, tehetetlen dühöt és megingathatatlan büszkeséget egyaránt okozni.