Tacepao

Mese a meséről

És akkor még édesanyám ölében csüngtem kövér meséken. Éltek Lúdas Matyik, Vasgyúrók, meg Fanyüvők, no és Királylányok. Valahol még mindig ott poroszkálnak a Kis-erdő peremén. Kopottan, öregen várják, hogy újra megtaláljam őket.

Voltunk indiánok, külön országban, ahol csak mi tudtunk a Nagy-rét létéről, mi ismertük a Hegyi-kilátóhoz vezető faágakat, és csak mi láttuk és győztük le az ellenséget. Voltunk törökök Nagyvázsonyban, szenvedtünk kalodában, szabadítottunk Hercegnőt. Lovagoltunk a pusztában, tudtunk titkokat, és fesztelenül boldogok voltunk.

„A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van egy.”(Clint Eastwood)

- most a Mekiről -

Heves vita folyt városszerte arról, kell-é McDonald’s Veszprémben, avagy sem. Képviselők ágáltak ellene, lobbyztak mellette, pedig mint minden kérdést, ezt is a Nép, az istenadta Vevő fogja végül eldönteni. És ez így jó.

Itt a tavasz

- a télikabátról, nárciszokról, puskákról és galambokról -

Akárhogy is nézzük, végre kitört a tavasz. Itt egy fűszál, ott egy faszál. Feketerigók nászénekét fújja a szél. Nem sokáig, majd jönnek az olaszok és kilövik őket. Ilyenkor kaszálnak a fehérnemű boltok, a sóvárgó férfi szemek új melltartó vásárlására buzdítanak.

Szárnypróbálgatás

- az öreg sas után a kis sas is lecsapott Irakra -

Ha 2134-ben, egy történelem órán megkérdezi majd a tanár diákjait, hogy mi Tony Blair, az olaj, az e-bomba, a kurdok, Szaddam Hussein, az élőpajzs, a CNN, a hadiipar, a genfi konvenció, a marketing, Irak, az ifjabb Bush, az Al Jazeera, Paks és Öcalan felsorolásban a közös, egyszerre vágják majd rá, háború. A XXI. század első jelentős háborúja.

Több mint tíz napja tart Irak megtámadása, helyesebben az „Iraki szabadság hadművelet”. Megannyi politikai vita, BT-határozat és több százezres tüntetés figyelmen kívül hagyása után, megkezdődött Bagdad bombázása.

Tavaszi etetés

A nőstény kiegyensúlyozottan, párzásra készen ült az etetőnél. Szép példány volt; csillogó fejszőrrel, szálkás izomzattal megáldva. A tavaszi éles napfény zavarta kicsit, de még a hunyorgás is jól állt neki. Sugárzott róla a tudat, miszerint nyert ügye van. Néha szórakozottan körülnézett, mintha számítana, mit csinál a többi egyed. Látszott rajta, hogy valamit vár.

Derűre (há)ború

Lassan egy hete követhetjük figyelemmel Irak „felszabadításának” folyamatát, melynek legapróbb részleteiről is azonnal tájékoztat bennünket valamelyik médium. Indexes szerzőtársammal ellentétben én nem a tényekről és információkról, sokkal inkább az elvekről szeretnék néhány keresetlen szót szólni…

Hírek? a háborúról

Eddig még direkt nem írtunk a háborúról. Az „Iraki Szabadság” hadműveletről. Minden sajtóorgánum kötelességének tatja – és fontos az eladhatóság szempontjából is –, hogy cikkekben, hírekben, tudósításokban, tárcákban értekezzen a XXI. század első „nagy” háborújáról. Én nem akarok a harcokról írni, hanem a hírekről.

A „VARÁZSKÖZTÁRSASÁG PAPJA”

- emlékezés 21 évesen, márciusban -

Én kicsi voltam, és okos, és szép; ő meg nagy volt, és bőbeszédű, és azt hiszem leginkább hangos, de nem szép. Nekem volt zászlóm, meg lufim, meg virslim –mustár nélkül –, meg babakocsim, meg vattacukrom, mint mindig. Neki mikrofonja volt, meg Vörös Október Ruhagyáras öltönye, meg fityisze a zsebében, meg elvtársai, meg kórus a háta mögött.

A sok pofirángatós néni, meg a gügyögős bácsik szájtátva figyelték őt, ahogy monoton hangon hitet vall, ahogy harsogja a „Hiszek egy-Pártban…”-t, a TERVvel-MÉHhel folyó kantin(j)ában a gyárnak, ha esett az eső.

Ki az újságíró?

Kevesen tudják, de március 15-én ünnepeljük a szabad sajtó napját is. A sajtó ma nyitott terület mindenki előtt, akit elfogad és befogad a szakma, vagyis aki el tudja magát adni az olvasóknak és a szerkesztőknek. Mégis megállhatunk egy pillanatra, és elgondolkodhatunk azon, hogy ki is számít ma újságírónak Magyarországon, Veszprémben.

Oldalak