Kinek mi jut eszébe a Sziget Fesztiválról? Egyhetes, féktelen bulizás, a kedvenc együttesünk legjobb/legpocsékabb fellépése, heveny asztmás rohamok, alaposan megsétáltatott kutyák és indiszponált csencselők, hatalmas lakomák és másnapi gyomorrontások, vagy egyszerűen aggodalom kedvenc csemeténk miatt, hogy mi lesz vele a sok nép között.

Ütni kell! Ütni kell a PSZÁF elnökét, mert kíváncsi a gyanús részvénymozgásra! Ütni kell a Fradi gólkirályát az Üllői úton, mert a klub szelleméhez méltatlanul futballozott! Ütni kell a perui pedagógusokat, mert sokallják a politikusi fizetéseket! Ütni kell a nem mozduló greenpeace-est, mert mi a francot provokál! Ütni kell a szerbet, azért mert szerb, a horvátot azért, mert horvát! Ütni kell az újoncot, az elsőst, a gólyát mert kopasz, rüszmeteg, és különben sem üt vissza! Ütnöm kell, ha a fentiekhez hasonlót látok, hallok, olvasok!

Egyszer volt, hőség volt, a hajnalon innen a nappalon túl, ott, ahol a csillagok nem látszanak, mert akkora a város fénye, meg a „húszemeletes”, élt három menzás lány, három testvér. Mikor eladósorba kerültek, elindultak a Világba férjet keresni maguknak, mert furcsa időket éltek akkoriban. Mentek, mentek, mendegéltek, mígnem úrrá lett rajtuk az éhség. Betértek a menzára, tálcát vettek magukhoz, és beálltak a sorba. Ettek, ittak, jól mulattak, sört akartak. De nem volt…

Rock and roll hétvégét tartottam. Talán az átlagosnál is több zenét hallgattam, no és két koncertre is ellátogattam. Jó volt, kicsit felszabadultabb voltam az átlagnál. Számomra rockernek lenni nem azt jelenti, hogy szegecsekkel kiverem a bőrjakómat, felveszem a szűk farmert (egyébként mindkettőt hordom, igaz az előbbit szegek nélkül), és a legbrutálisabb metal zenét hallgatom állandóan. (néha ezt is szoktam) Nekem egy rocker – azon túl, hogy szereti a jó zenét – szabad, toleráns és jólelkű.