Egész évben a köznek írok a közről, közhelyes köztes dolgokat. Most pedig Születésnap van. És Halász Jutka óta tisztában van mindenki avval, hogy "ez a nap más, mint a többi..."

Az Ünnepelt most minden bizonnyal pironkodó arccal ül, és egyre erősödő szívdobogások közepette halálra váltan várja, hogy említésre kerül e a neve, említésre kerül e a nevem...

Index-szubjektív. Születésnaposunk -kedves kollegánkról van itten szó-írásival bizony-bizony már régóta brillirozik hasábjainkon.
Ugyanakkor annyiban válik "közzé" a téma, hogy minden kedves Olvasónknak és nem Olvasónknak is meg van az a dátum a Sorskönyvében, amely meghatározó szereplővé válik földi útján. Szerepel az iratokban, karistolva van a családi naptárban, barátok agy-kalkulátoraiban. Születésnapunk akarva akaratlan a Dögcédulaként lóg nyakunkban.

Ránkmozdul ilyenkor környezetünk, izzanak a telefonok, "emilek": vajon minek is örülne az Ünnepelt? Mit is vásároljunk, mennyiért, ki jön a meglepetéspartira?... ugye-ugye ismerős problémák. Fantáziacsiszolásra kerül ekkor sor (no meg természetesen a memóriát is újra kell installálni), mit is kapott tavaly a Születésnapos... hiszen senki sem szeret ugyanabba a folyóba kétszer...

Nos, bízom benne, hogy Tacepót az én kedves kollegám még nem kapott ajándékba soha senkitől.

Köszönöm neki, hogy jelenlétével emeli az Index színvonalát, hogy humorával megfűszerezi az Index Böngészők mindennapjait – és mieinket is –, hogy magasröptű előadásaival biztosítja a továbbképzést szerkesztőségünkben, hogy mérhetetlen szomjából és nagylelkűségéből fakadóan soha senkit nem enged egyedül sörözni, valamint, hogy biztosítja az Index Fotexes frontját... És még köszönthetnék neki sok minden mást, de ennek elmesélésére más alkalommal kerítek majd sort.

Most már megírtam a megfelelő mennyiséget. De a lényeget még nem:
Micó! Az Isten éltessen…