A minap döbbenten olvastam a hírt: Király Linda lesz a sztárvendége Veszprémnek augusztus 20-án. Elolvastam még egyszer Bíztam benne, hogy tévedek
A félreértés elkerülése végett: elismerem Király Linda tehetségét. Arról pedig, hogy milyen reklámcélokra használják fel, milyen partikon jelenik meg, hogyan változik megjelenése, nem ő tehet. Nem elég erős ahhoz még, hogy önálló életre keljen ebben a rothadó magyar zenei mikrokozmoszban.
Pár héttel ezelőtt, miután utolsó, mindent elsöprő, vizsgámat is letettem, elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Erről jutott eszembe a pénz, aztán a bankszámla-egyenlegem. Utána az ösztöndíjamra gondoltam és meglátva a dupla-nullát, rájöttem: nincs egy vasam se (mert nyáron még ez sincs). A többi, hasonló sorsa jutott, felsőoktatásban részt vevő társaimtól hallottam, hogy a dolog megmenthető: nyári munkát kellene vállalnom. Így belecsaptam a lecsóba, részese lettem az ÉLETNEK, hiszen munkát vállaltam. Persze csak átmenetileg.
Hétről hétre figyelem ennek a lelkes riporternek a tevékenységét a Hír Televízióban. (Nem akarok FIDESZ TV-t írni, mert az annyira igazságtalan lenne. Másrészt, hátha megint lebüdöskommunistázna a jobb oldal valamelyik lelkes, toleráns szimpatizánsa, ahogy ez ilyenkor lenni szokott.)
Szóval, ez a fiatalember az említett csatornán hétről hétre készíti beszélgetéseit a magyar közélet valamely prominens szereplőjével. Természetesen, ezzel a világon semmi baj nincsen.
Kiakasztott. Szó szerint. Nem tudom, miért csinálja. Nem is érdekel igazándiból Velem nem csinálhat ilyet! Még csak első nap és kész, kiakasztott. Björn Again alatt még csak-csak rendes volt és kizárólag szemezgetett velem, de aztán
- amúgy magyarosan, kissé pöfögve, zakatolva, kicsit megkésve, kicsit savanyúan de a miénk -
A cél az, hogy minden tanár, minden diák számítógéphez jusson. Tehát nemes. De az, ami a Pick szalámit, a tokajit vagy a camembert igazán nemessé teszi, itt csak a szájunk ízét rontja el: a penész
2003. 07. 27. vasárnap
Kedves Naplóm, valószínű a józan paraszti eszünk hagyott cserben minket, amikor arra a kalandra vállalkoztunk, hogy ezen a szép nyári napon pereputtyostól nekivágjunk a Völgynek. Az ebéd utáni induláskor még bearanyozta a hangulatot az Ááááá, úgy sincsenek most még annyian mondat, ami egyébként az elmúlt 15 év tapasztalatait cáfolta/cáfolja meg.
Megnéztem a programfüzetét az idei Művészetek Völgyének. Csak azt nem tudom, hogy miért. Ugyanis teljesen mindegy ki, mikor, merre, meddig, mit csinál. Egy nap a Művészetek Völgyében (Szigetre is áll!) nem úgy telik el, hogy az emberek programokról programokra járnak. Ez maximum két-három órán át tart. A lényeg a maradék huszonegy-huszonkettő órán van. Lássuk miért jó a Völgyben!
Képzeljétek, átadták a Veszprém várost Kádártával összekötő útszakaszt! Múlt hét péntekjén. Három ember. A kádártaiak meg a földhöz verik seggüket. Vagy nem.
Még javában tart a vakáció, senki nem gondol a szeptemberre, az iskolára. Így július közepén a táborozás szezonja van, aki teheti nyaral, pihen esetleg táborozni megy. Esetleg.A táborozásról mindig a bulik, a csínytevések, a nagy túrázások jutnak eszembe. Általános iskolában szinte minden évben beutaltak szüleim, így a nyárból egy-két hetet pajtársaimmal és tanáraimmal töltöttem. Persze minden évben máshova mentünk, mindegy volt, hogy vonattal, vagy busszal, a lényeg az volt, hogy HURRÁ MEGYÜNK!!!! És még a felsőbb évesek is velünk (kis dedósokkal) jöttek.
Elköltözött a börtön a várból. Szertefoszlott egy álmom: most már nem fog senki sem lepedőkből fonott kötélhágcsón, a sziklákon leereszkedve megszökni. Még valamivel szegényebb lesz a város: megszűnik a telefonálás. Mi is ez?