Pár héttel ezelőtt, miután utolsó, mindent elsöprő, vizsgámat is letettem, elgondolkodtam az élet nagy dolgain. Erről jutott eszembe a pénz, aztán a bankszámla-egyenlegem. Utána az ösztöndíjamra gondoltam és meglátva a dupla-nullát, rájöttem: nincs egy vasam se (mert nyáron még ez sincs). A többi, hasonló sorsa jutott, felsőoktatásban részt vevő társaimtól hallottam, hogy a dolog megmenthető: nyári munkát kellene vállalnom. Így belecsaptam a lecsóba, részese lettem az ÉLETNEK, hiszen munkát vállaltam. Persze csak átmenetileg.

Tulajdonképpen sokféle munkát bevállalhattam volna: lehetnék most hurkatöltő, birkanyíró, tehénfejő lány, üzletkötő, gogo-girl, hiszen a napilapokat átlapozva efféle álláshirdetéseket találtam. De a kedvezőbb gázsiban reménykedve (meg szerény nyelvtudásomban bízva) inkább lecsaptam a Balaton parti turizmusra és pincércsaj lettem.

Pocsék döntés volt.

Nyáron mindenki kikapcsolódik, bulizik, pihen, hesszel, lazít. Kivételek ugye mindig vannak: így például én, aki DOLGOZOM!!! Reggeltől estig és fordítva, minden nap. Megállásról csak evés, ivás, pisilés és alvás esetén lehet szó. Gyakorlatilag tehát nincs szó ilyesmiről!

És nyáron mindenki lebarnul! Én legfeljebb csak sárgulok az irigységtől, mert vannak olyanok is, akiknek nem kell gályázniuk. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekik tök jó. Ellenkezőleg: inkább nekem kéne Korfura mennem!!! Vagy legalább a Szigetre!

Amikor tehát munkát vállaltam nyárra, nagy fába vágtam a fejszémet. A pénzen kívül nem számíthatok más egyéb pozitív nyári élményre!

Még az a szerencse, hogy ősszel is eljuthatok az Adriára, esetleg fele annyiért…
…feltéve, ha nem verek a pénzem seggére!