Tacepao

Koffer

Sok tanulmányt és cikket olvastam arról, hogy milyen szép Veszprém, milyen Isten adta helyen fekszik, milyen kincsek birtokosa a gyanútalan helybéli, hogy mennyire szeretnek itt élni az emberek, hogy városunk egy mediterrán csoda… Sorolhatnám még a Veszprémre aggatott jelzőket, melyeket, ha egy „ismeretlen ismerős” olvas, rögtön itt akarja eltölteni a szabadságát. Sok szép verbális lufit fujtunk fel, amiket ha átadunk, rögtön kipukkadnak…

Debil a néző

Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy a kereskedelmi csatornák műsorkínálata finoman szólva ne elégít ki minden szellemi igényt. Az sem újkeletű dolog, hogy hülyének nézik a nézőket. Példának hoznám fel azt a műsorszerkesztést, melynek keretében este adnak gyerekfilmeket. A délutáni brazil szappanoperákat és az idióta talkshowkat már nem is említem.

A titkok tudói

Már megint rásóztak a tanárokra egy törvényt, amivel nem lehet mit kezdeni. Derék oktatási miniszterünk újabb huszáros vágásra szánta el magát. Igen, ez már nem az első. Már érvényes az a jogszabály, miszerint az általános iskola első négy osztályában buktatni csak a szülő beleegyezésével lehet.

Igen, egy tanító nem tud osztályozni, szülői segítség kell hozzá. Ne jöjjenek azzal, hogy a „buktatás elkésett törődés”, és hasonló szólamokkal főleg olyanok, akik iskolát már régen láttak belülről.

Gyalog, bután, de Európába!

- gondolatok a buszmegállóban -

Jövőre minden más lesz. Igen, most már tudom. Vége a hétvégi tömegnyomornak, a reggeli tülekedésnek, a nagy kumásoknak a vonaton. Vége, vége, vége mindennek, vége a diákkedvezménynek. Állítólag. Maximum nem járunk be az iskolába.

Vagy kitaláljuk, hogy Anyu az öcsit 2000. január 1-je, és 2002. március 7. között szülte.Csak gyorsan fejlődik, mert Apu szerencsére nem magyar tulajdonban lévő cégnél dolgozik, ezért van pénzünk kajára. Most úgyis több pénzt kap, csak kevesebbet ér, mert gyenge. Lesz pénzünk bérletre. Csak nem lesz mivel menni.

Közterek, közhelyek

Gyermekkorom főszereplői a játszóterek voltak. Az utcánkban volt vagy öt. Ma is mosolyogva gondolok azon sorstársaimra, akikkel együtt húzkodtuk a homokozóvödröket. Mert a homokozó volt a központi terep. A macskakaki adekvát volt minden nap, de ezt a rutinosabb versenyzők szitával és lapáttal gyorsan kiszűrték.

Politikai Road Show

- egy csalódás pillanatai -

A múlt héten kézhez kaptam egy meghívót, miszerint szeretettel várnak a „Történelem Fő utca” címet viselő Veszprém polgári köreit összehívó rendezvényre. A felsorolt előadók ( a „jobb” oldal neves képviselői) biztosítékai voltak ottlétemnek. A meghirdetett „Sajtóklub” pedig egyenesen lázba hozott, egész héten készülődtem a „nagy eseményre”, összetrombitáltam boldog-boldogtalant a várva várt estére. A meghívón szereplő vásár, büfé, és egyéb „csalogatók” csak a habot képviselték a tortán.

Suli, suli, suli!!!

Nyugi, nyugi, nyugi…

Na, megint elkezdődött. Pedig most lett vége! Miért teszik ezt velünk?! Szegény ember gyerekét még az ágy is húzza! Annyira jó volt tespedni egész nap, bambulni a semmit, inni a sert, röhögni mindenen, és nem törődni azzal, mi van a kerítésen túl. Mostantól megint 8 óra tanulás, 8 óra tanulás, 8 óra szarakodás. Mindegy, majdcsak túléljük…

Oldalak