Tacepao

A három Woody meg a két láthatatlan

Beküldte gnukak -

Drága jó Veszprémem újra kitett magáért. Megmutatta, hogy van miért szeretni. Az egész egy elvetemült gondolattal kezdődött: moziba akartam menni. Ritkán tör rám, ez az érzés, sikerült már kiirtani a mozi-kultúra iránti szenvedélyemet rendesen. Szerepe van ebben a mostani „sikerfilmeknek, valamint a helyi „mozgókép alapítványnak”.

Veszprém megáll, s körülnéz, avagy ízlések helyett pofonok…

Beküldte fikuci -

- a Táncfesztről zárszóként -

Véget ért a Tánc Fesztiválja. Láthattunk egy keresztmetszettet, hogy hol tart ma a táncművészet, láttunk utcatáncot, Bolero-t (ahol azért a kutya hiányzott a gyerekek mellől), még 2 mozdulatot, sziklarajzokat, csoportvetítést mint terápiát, barbárokat, gördeszkákat, angyalokat téren, etnosztriptízt, széki chippendale-t, embert 2in1-ben, feketébb zajokat, egyiptomi japánokat, amatőrszínjátszást, virtuális szajhákat, és nem utolsó sorban rossz döntéseket.

Hál’Istennek, még mindig mozog Veszprém…

Beküldte fikuci -

- a Táncfesztről -

A Táncfesztről, még mindig kicsit másként. Talán kicsit szubjektívebben, néha karcosan, de szeretettel.

Fekete lyukat töltött be a Fekete Zaj, Szegedi Dezső színművész remekelt, kórképet kaptunk, lehet rajta gondolkodni. Úgy tűnik, Miskolcon valami dereng. Nem úgy Egyiptomban… Kiss Erzsi, mint mindig, remekel, de ilyen agyongondoltságot ritkán tapasztalhatunk Goda Gábor társulata kívülről sérthető, belül beteg, és végül szétporlad.

Day After

Beküldte fikuci -

- a Táncfesztről másképpen -

Egy démon perverziója után a barbárok hozták rendbe kicsi lelkivilágom. Bozsik Yvette jobban tette volna, ha a pszichiáter segítségét nem táncszínháznak látszó coitáláshoz használja.

És mégis mozog Veszprém?

Beküldte fikuci -

A Veszprémi Összművészeti Fesztiválnak megértük a hatodik évét. Remélem, a hetedik évben valaki felvilágosít, mitől összművészeti. De nem ez a fontos: végre történik valami ebben a szerencsétlen, csipkerózsikás városban.

Nem tudom megszokni, hogy puffognak a fontoskodó szólamok, négyórás szponzorismertetők kényszerítik az embert kocsmába Thália szent terméből. Be kéne egyszer már látni, sokkal nagyobb kárt okoz, ha valami felfújt, mint amit csak fel lehet fújni.

Vallagás Vazze’!

Beküldte mico -

- avagy miről is szól a ballagás, mint olyan -

Nyitókép: A szaharai hőséggel vetekedő májusi kánikula – két nappal a fagyos szentek előtt –; erősen rákkeltő, hiperultraibolya túltengéssel bíró kegyetlen napsugarak; lucskossá izzadt férfiingek hónaljából vicsorgó cápák; unalomból huligánkodó gyerekeiket üldöző túlfestett anyukák; az életadó árnyék négyzetcentimétereiért – ha kell a vésztartalékba elhozott esernyőket is bevetve – látványos ököl-könyök harcot vívó, taposóizmait konstans aktivizáló közönség.

Völgyön innen

Beküldte gnukak -

Tisztelettel jelentem a kedves Völgy fanatikusoknak, hogy bizony-bizony már lehet izzítani, lassan elérkezik július 25-e, a nyitónap, mindenek kezdete! Egyre több hírt kapunk a Völgyről, dezsavűnk van a pénzhiány kérdésétől, de tavaly is csak összejött a legvégére! Pánikra semmi ok!

Völgyi tapasztalataimat, élményeimet minden évben úgy próbálom meg elosztani, hogy eszenciacseppjei pont egy évig kitartsanak. Környezetemben apró jeleket hagyok, itt egy Völgy térkép, ott egy jegy-cafat…a feeling pedig felébredt már téli álmából…

Oldalak