Újra és újra fellángol a vita, mi számít igazán kábítószernek, mi nem, mi valóban káros a társadalom számára, mi nem, hol kellene meghúzni azt az egészséges határt, amit mindenki elfogad. A kulcs az általam állandóan hangoztatott oktatásban rejlik. DE!

A baj, mint mindig a kultúrák közötti különbségben rejlik. Ha jól tudom, ha ma bemegyek egy indiai gyógyszertárba, és fájdalomcsillapító teát veszek, az kannabisz tea lesz, csak nem az úgynevezett „head”, a fej, a virág, ami már kábítószernek minősül. Ennek a növénynek a keleti kultúrákban olyan előkelő helye van a gyógyászatban, mint a mi alkoholunknak, megjegyzem, csak sokkal „egészségesebb”. Ez gyakorlatilag így van a többi kábszerrel is, csak mi, „eurapaiak” szeretjük az élvezeteket halmozni, nekünk sosem elég semmiből az elég, mi kezdtük „finomítani” a szereket.

Cortes előtt, Mexico-ban a hagyományos ünnepeken az egész ország bódultan álmodozott a peyotl gombafőzettől, de akit év közben rajtakaptak, hogy ezzel él, kivégezték. A mi sámánaink is használták a légyölő- illetve a párducgalócát, ettől voltak révületeink, láttunk a jövőbe, így rúgtunk ki a hámból. A kokaint úgy fedeztük fel – mi európaiak –, hogy a dél-amerikai teherhordók sosem fáradtak el, mert rágcsáltak egy növényt, ebből lett a kokain, amit nemrégen egy Freud nevezetű pszichológus még receptre írt fel a betegeinek. Amíg egy betege bele nem halt. A heroin egyértelműen „európai” találmány, mert nekünk semmi sem elég jó.

Most értünk el oda, hogy megfogalmazódik, nem az eddigi módszerek lehetnek az eredményesek a kábítószer elleni a harcban. Amerika belesülni látszik a kannabiszt kriminalizáló politikájába, annál is inkább, mert tudomásom szerint két államban a legfelsőbb bíróságon nyert két asztmás beteg az állam ellen egy pert, ami kimondja, hogy a gyógyszertárban hozzájuthatnak a THC nevű hatóanyaghoz, ami a fű hatóanyaga. Ugyanis a kannabisz az egyik legjobb gyógyszer az asztma ellen. Nyugaton a liberális Hollandia mellé most Belgium is odaállt, legalizálták a füvet.

Magyarországon két kábítószer dívik: a nikotin és az alkohol. Mindkettő legalább olyan káros, mint az indiai kender, amit sokan tévesen vadkendernek is neveznek. Ha mértéktelenül fogyasztjuk ugyanúgy káros, mint a mi hagyományosan elfogadott kábítószereink. Csak ezt megszoktuk. Pedig az egészségbiztosítónak ez igen sokba kerül. Az nem jó politika, hogy neves „szakértők” arról papolnak, hogy a füves cigi a heroin bejárata, mert nem igaz. Ez nekem arra rímel, amikor egy katolikus pap a házasságról ad tanácsot. Mit tudhat róla?

Szembe kell nézni a tényekkel. Nem tudunk mást tenni, mint alapos felvilágosító oktatással fel kell készíteni a gyerekeket, hogy mi, micsoda. A történelmét, honnan jön, miért lett ilyen, mi a különbség a „természetes”, és a műanyag (LSD, amphetamin, stb.) között, mert ez az igazán lényeges. Hogy mi a határ. Mert ez a mi hagyományos kábítószereinknél is létezik, csak elmosottabb. Nevelni, nevelni, nevelni, és nem tiltani.

Május 4-én magyar marihuánanap lesz. A Kendermag Egyesület szervezi (erről nekem csak a tyúk jut eszembe). Bécs, Atalanta után a fővárosunkban. Úgy néz ki, az egész világ liberálisabb oldala beindul. Alapvetően egyetértek a célokkal, valóban nevetséges az indiai kender kriminalizálása, csak attól félek, nincs meg a tudás a mi társadalmunkban, hogy ezt feldolgozza. De talán most valami elindul.