Drága jó Veszprémem újra kitett magáért. Megmutatta, hogy van miért szeretni. Az egész egy elvetemült gondolattal kezdődött: moziba akartam menni. Ritkán tör rám, ez az érzés, sikerült már kiirtani a mozi-kultúra iránti szenvedélyemet rendesen. Szerepe van ebben a mostani „sikerfilmeknek, valamint a helyi „mozgókép alapítványnak”.

A történet:
Woody Allen új filmje. Barátok összetelefonálása. Hamar a felszínre bukott a tény: kedves hipohonderünk nehezen emészthető. Az amúgy mindenre kapható partnereim sorra mondták le az általam nagyon preferált programot, mindenféle ürügyet felhalmozva. De hál Istennek azért van lojalitás: jelentkezett egy önfeláldozó. Megnyugodtam, nem leszek egyedül. A vetítés előtt pár perccel azonban ő is közölte, hogy sajnos bizony meg kell küzdenem a gondolattal, a bélrendszerén nem tud uralkodni, valahogy nem veszi be a gyomra a Holly Woody történetet.

Sebaj, egyedül is nekivágok a kalandnak! A moziban nem várt események fokozták hangulatomat. Közölték velem, hogy bizony-bizony erősen fel kell elevenítenem a kossuthi örökséget: toboroznom kell, mert öt néző a limit, és eddig akkor hogyan is számolják, hárman vagyunk. De kitartás, sosem lehet tudni! Hét óra előtt két perccel készítettem egy haditervet a velem együtt körmüket lerágó házaspárral. Veszünk öt jegyet hárman. Így zsebemben a kétszemélyes jeggyel, balomon a láthatatlan partneremmel bevonultam az egykor még vetítő terembe. Az ajtó előtt, odarikkantott még a gépészfiú, sajnos lesz egy kétperces szünet a film alatt, mert valami zavar van a technikában. Óh kérem, most már olyan mindegy!

A film bájos volt. Furcsa fintora az életnek, hogy nem volt két perces szünet, pedig isten bizony készültem rá. Aztán élményektől tarka lélekkel lépnénk ki a moziból, de még ez sem tud zökkenőmentesen működni Veszprém városában. A bezárt ajtók valahogy nem akartak engedni. Minket, ötünket. A házaspárt, engem meg a két láthatatlant. Aktivizáltam magamat, rendületlen kopogtatásba kezdtem egy ajtón. Már a lerohanás hímes mezejére léptem volna, mikor felgyúlt szemembe az amúgy jól kiemelt Férfi WC felirat. Drága jó Allen kollega sem tenné máshogy. Új ajtót kerestem, ez most már a gépház volt. Kicsit lestrapált kollegának gyorsan felvázoltam a szitut, aki cifra káromkodások közepette kitárta a mozi ajtaját, felszabadítva így engem, a házaspárt és a két láthatatlant.

Hát így történt, hogy az addigra már összeérett ötösünk (a két láthatatlan közül az egyik meggyőződésem szerint maga a mester volt) igazi veszprémi-mozi woodykká avanzsálódott. Köszönjük.