Hétről hétre figyelem ennek a lelkes riporternek a tevékenységét a Hír Televízióban. (Nem akarok FIDESZ TV-t írni, mert az annyira igazságtalan lenne. Másrészt, hátha megint “lebüdöskommunistázna” a jobb oldal valamelyik lelkes, toleráns szimpatizánsa, ahogy ez ilyenkor lenni szokott.)

Szóval, ez a fiatalember az említett csatornán hétről hétre készíti beszélgetéseit a magyar közélet valamely prominens szereplőjével. Természetesen, ezzel a világon semmi baj nincsen.

Azzal viszont van, hogy riportalanyai egytől egyig a nyíltan a magyar politikai jobboldal (Szándékosan nem mondok nemzeti oldalt, mert szerintem ilyen nincs. Magyar nemzet csak egy van, annak oldalai nincsenek. Aki ezt cáfolja, az kirekesztő.) táborába tartoznak. Egy hírtelevízió riporterének, úgy gondolom különösen tényszerűnek, elfogulatlannak kell lenni, mert egy ilyen típusú médiumban a tájékoztatás az elsődleges, nem a véleményformálás.

Nagyon élesen emlékszem, hogy a Hír Televízió indulásakor tartott sajtótájékoztatóban pontosan ő volt az, aki hangsúlyozta a pártatlanságot és a tárgyilagosságot. Én hittem neki. Pedig akkor már túl voltunk a “nemzet miniszterelnökének” Kossuth téri vizionálásán a két választási forduló között, ahol ő volt a ceremóniamester. “Kétmillióan vagyunk!” – hangzott emlékezetes, igazán reális becslése az összegyűlt tömeg láttán.

Műsorai sok esetben, hangsúlyozottan a magyar kultúra védelmének jegyében fogannak. Az elvvel egyetértek, hiszen sajnos van mitől megvédeni hazánk értékeit, azonban azzal már nem tudok azonosulni, hogy ezt csak jobbról lehet megvalósítani. Továbbá az is kérdéses a számomra, hogy mitől támadt fel benne ez a magyarságtudat, hiszen nem is olyan régen még a magyar zenei tévén szívét-lelkét beleadva propagálta azt a zenének elkeresztelt fekáliát, (Ami nyugati irányból jött! – “Hehe!” – mondaná erre Kurt Vonnegut.) mely hallatán tényleg minden jóízlésű ember világgá rohan.

Végül pedig, ha már ennyire nemzeti kultúránk letéteményesének tartja magát, igazán elhagyhatná ezt a nevetséges – egyébként angolszász! – művésznevet, és használná a sajátját. Akikhez most a műsorai szólnak, azok nem nagyon tudják, hogy ki volt régen az a „Filip”.