„Arra az újságírói kérdésre, hogy milyen végzettséggel lehet ma karriert csinálni, a szakértő a következőket tanácsolta. Mindenképpen jó alap egy jogi, vagy egy közgazdasági egyetemi végzettség, de ma újra a műszaki diplomásokat, a gépészmérnököket, a termelésirányítókat keresik a munkaerőpiacon, s továbbra is nagy a kereslet a pénzügyi szakemberek iránt, ám bölcsésznek még mindig nem érdemes tanulni.” –olvashattuk a minap itt, egy rovattal lejjebb, Pintér Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem docensének véleményét. Aztán gondolkodhattunk rajta egy kicsit. Én megtettem…

Először felháborodtam, hülye közhelyek rohangáltak az agyamban, (természetesen a „bölcsész-lét” mellett), mint „a pénz nem boldogít”, a „ha utálom a hivatásom, az úgyis csak a munkám rovására megy”, „tiszta lelkiismerettel akarok minden este álomba szenderülni”, meg ilyenek. Aztán belegondoltam, hogy egyrészt nem általánosíthatok, másrészt mit mondhat egy bölcsész a gyerekének, ha a „munkapiacon keresett” szülők porontyától eltérően nem kaphatja meg mindig azt, amit „akar”. Végül ültem csak, mint egy birka nyírás után, a tükör előtt…

Szerencsésnek tartom magam, mert vannak bölcsész barátaim, meg olyanok is, akik dacolva a „pintérsómen” károgásával HSB-nek készülnek. Akik úgy érzik, hiába ítéltetett kihalásra a „fajtájuk”, mégis csak így jó nekik (mellesleg ha én dönthetném el, miként jöhetek világra legközelebb – ha van ilyen egyáltalán –, akkor néha inkább lennék „kihalófélben” lévő, mint ember…). Egyébként, a „ritkaságok” eszmei értéke tudtommal meghaladja a tucatokét (bár nekik erre semmi szükségük nem lenne, csak arra, hogy a minimális tiszteletet és megbecsülést megkapják), mindemellett színesebb lesz tőlük a világ (hogy egy kicsit azért „közhelyezhessek”).

Ők nem karrieristák, az igaz. Persze vágynak a sikerre, az elismerésre, de vannak elveik. Kicsit más a „fontossági sorrend”-jük, talán ők több időt és kevesebb pénzt fordítanak egymásra, és képesek áldozatot hozni, inkább tanulnak, mint bankókat számlálnak. Élik világukat, élvezik az Életet, mert ők így akarnak élni, szerintük így érdemes. Egyesek szerint kár, hogy légvárakat, és nem kacsalábon forgó palotákat építenek, pedig az eszük meglenne hozzá. Szerintem az előbbivel könnyebb az Égig emelkedni, és onnan fentről biztosan sokkal szebb a Világ…