A nőstény kiegyensúlyozottan, párzásra készen ült az etetőnél. Szép példány volt; csillogó fejszőrrel, szálkás izomzattal megáldva. A tavaszi éles napfény zavarta kicsit, de még a hunyorgás is jól állt neki. Sugárzott róla a tudat, miszerint nyert ügye van. Néha szórakozottan körülnézett, mintha számítana, mit csinál a többi egyed. Látszott rajta, hogy valamit vár.

A hímek messziről nézték, illata a tudatukig hatolt, de ősi ösztöneiket leküzdve, csak a szemük sarkából figyelték. A fiatalabbak piszkálták néha, de ő észre sem vette őket. Egészséges, jól kifejlett teste a többi nőstényt távol tartotta, a kölykök csodálattal a szemükben pislogtak rá. Amikor a vezérhím bejött a képbe, a nőstény szempillája alig láthatóan megrebbent.

A vezér megállt, körbenézett, felmérte a helyzetet. Idegen hím nem volt a területen, vagy csak éppen áthaladt rajta. Miután mindent rendben talált, kihúzta magát, és elindult a tőle nem túl távol táplálkozó „testvér-hím”-ekhez. Azok elhúzódtak a vályútól, helyet szorítva a vezérnek, aki a köszöntési rituálé után nagyokat harapva nekilátott a táp elfogyasztásának.
A nőstény feszülten figyelte. A hím erős volt, határozott, látszott, hogy jó alomból való, minőségi tápon nevelkedett, párzásra mindig kész, igazi „tenyésztők álma”. A nőstény ösztönei megsúgták: jó esély van szép, egészséges utód nemzésére.

A nőstény lassan felállt. Szőrét picit felborzolta, illata dupla olyan erővel támadt a körülötte lévőkre, ahogy a szíve egyre gyorsabban vert. Direkt a vezérhím felé vette az irányt, aki fejét felkapva figyelte őt. Orrlyukai remegtek, a száját nyalogatta, a másik mellé érve farát ingatva halkan mordult egyet. A vezér visszamordult, majd egy pillanatig egymásra vicsorogtak, mert így ízlelhették is a párzásra csábító illatokat. A nőstény sietősen hagyta el az etető környékét, a hím egy másodpercnyi tétovázás után utána lopódzott.

- Ez hülye…- mondta az egyik srác az asztalnál.
- A nők viszik a sírba…- jelentette ki a másik.
- Fusson csak utánuk, ha akar, legalább a megehetjük hambiját…- tette hozzá a harmadik, és visszatette a „mekis” dobozba a maradékokat…