„ A házasságban nem két világ kapcsolódik össze, hanem elhagyunk két világot, hogy kiformálódhasson egy új.” (Mike Mason)

Rendhagyó Tacepao lesz ez, már azért is, mert általában leülök és 10 perc alatt kiköpöm magamból, ezen meg már négy napja kotlok, és „teljesen béna vagyok”, hogy egy kedves barátom szófordulatával éljek. Két barátunk, munkatársunk, élete legnagyobb hibáját készül elvéteni, a szent és szabad szerelmet elhagyni, és a házasság ismeretlen és megbízhatatlan ingoványában elmerülni. Nekik szeretne útravaló lenni ez a szerény szösszenet. Néhány sorban és sok-sok féltő szeretettel.

A házasság nem csak a másik lény szeretetét jelenti, hanem a csorbíthatatlan szabadság elvesztését is. Ha az emberek átlátnák, függetlenségük mennyire sérül a házasságban, nem a kényelmet és a biztonságot látnák benne, hanem az egyén öngyilkosságának legtutibb módját. Természetesen nem vitatom az öngyilkosságra való jogot. Mindenki úgy teszi tönkre a saját életét, ahogyan tetszik. Kívánok ehhez sok türelmet, sikert (úgy mint: gyermek), és közös boldogságot. Sikerüljön jobban, mint ez az írás.