Hiszek egy csapatban…

- avagy nagyhéti imádságféle egy veszprémi kézilabda szurkolótól -

Hiszek az olyan csapatban, amely tudja mit jelent a városnak, az országnak, a sportág rajongóinak és ifjú követőinek; amely tudja mi a csapategység, érzi milyen felemelő a közös játék öröme; valamint tudatában van annak, hogy képes felhőtlen boldogságot és engesztelhetetlen bánatot, tehetetlen dühöt és megingathatatlan büszkeséget egyaránt okozni.

Hiszek az olyan játékosban, aki képes erőt meríteni abból, hogy tudja mit jelent egy ilyen csapat tagjának lenni; képes arra, hogy mindig a végsőkig küzdjön, s ezzel mindenkiben ébren tartsa a Reményt, de ha kell, alázattal alárendelje önmagát a csapat érdekének; valamint tisztában van azzal, hogy hány férfinak, nőnek, gyereknek a példaképe, kedvence, talán egyetlen öröme, átérzi és elviseli ennek a felelősségét.

Hiszek az olyan szurkolóban, aki tisztában van azzal, hogyan segíthet csapatának hanggal, bíztatással, pénzzel, támogatással; érzi azt, hogy mikor vannak azok a megfelelő pillanatok, amikor ezt mindig meg kell tennie; képes arra, hogy erőt és önbizalmat, vagy éppen félelmet és magabiztosságot sugározzon; valamint azokban a nehéz helyzetekben is meg tudja mutatni hitét és bizalmát, amikor a csapatnak arra a legnagyobb szüksége van.

Hiszek abban, hogy érdemes hinni, mert el kell jönnie a feltámadásnak…

Rovat: