A magyar hagyományok, népszokások egyik fontos momentuma a húsvét. Én nem vagyok a régi hagyományok túlzott híve, de azt én is érzem, hogy minden húsvétban van valami. (Szörnyű.)

Ezzel kapcsolatban volt egy álmom. Azt álmodtam, hogy a Jóisten , látva a húsvét táján igencsak hátrányos helyzetbe kerülő, lányokat és asszonyokat, fondorlatos lépésre szánta el magát. Úgy döntött, hogy húsvét közeledtével a feje tetejére állítja a világot, és a férfiaknak leckét ad a húsvét nagyszerű hagyományról, csak épp a macerásabb oldaláról.

Első lépésként közzé tétette: a nők locsolnak, a többit a férfiak végzik! Vagyis azt teszik, amit eddig a nők szoktak.

A férfinépség igen engedékeny fajta, és egyébként is ki merne szembeszállni magával az Úristennel?! Nekiveselkedtek nagy szorgalmasan a szokásos teendőknek: napokig bíbelődtek a tojások befestésével, törekedve arra, hogy legalább három színt fel lehessen ismerni rajtuk, és mindegyik színűből legyen legalább egy, ami nincs összetörve. Sok időd és energiát fektettek a finomságok (sonka, süti és egyebek) elkészítésére is. A folyékony élvezetek beszerzésével, kóstolgatásával nem volt probléma, de a „húsvét előtti nagytakarítás” nevezetű téboly rájuk várt.

A nők pedig húsvét hétfőn, hajnalok hajnalán, szódásszifonnal a hónuk alatt elindultak locsolni. Nagyon frappáns versekkel is készültek, pl.: „Zöld erdőben jó a kedv, ott lakik a barna medv; a versekben fő a rím, locsolkodni jöttem immár!”
A Húsvét azonban nagyon hasonlított a már megszokotthoz. Például a férfiak szeme jobban fénylett a sok pálinkától, mint a nőké. Sőt a nők is parfümtől bűzlöttek a végére, hiszen alul maradtak a parfüm-csatában az erősebb nemmel szemben. És még a mosogatni való is rájuk maradt. A Jóisten terve tehát nem jött be, a nők húzták megint a rövidebbet.

Az én kisujjam is beleért a bilibe és felébredtem álmomból. Rájöttem, hogy nem dacolhatok a hagyományokkal! Így hát idén is elmegyek a szupermárketbe festett tojásért, félkész sonkáért, ginért, rumért, sörért, borért. Idén is eljárok futni, hogy a locsoláskor fel tudjam húzni a nyúlcipőt. Idén is azon a bizonyos napon háromszor fogok hajt mosni. (Vagy beszerzek egy megbízható bukósisakot!! )

Egy biztos: idén se fogom elfelejteni azt, hogy nő vagyok.
A Jóisten biztos nem fogja teljesíteni az álmom, hogy próbára tegyen minket, nőket. Elvégre ő is férfi!