Nem gondoltam volna. Persze mindig is tudtam, hogy Zdravko Zovko fantasztikus (és fanatikus) edző, aki nem először él át ilyen szintű átalakítást, Hajnal Csaba is sokszor kezdte már megújított brigáddal az idényt, de azért mégis bennem motoszkált a kisördög. Úgy néz ki, hiába. Egyre inkább bizonyos, hogy nem csak a csapat, hanem maga a - tágabb értelemben vett - Klub az, ami Európa élvonalába tartozik.
"A Magyar Köztársaság kormánya és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mély részvétét fejezi ki a palesztin népnek, Suha Arafat asszonynak és a gyászoló családnak azért a veszteségért, amelyet Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke halála jelent. Az elhunyt politikus a Közel-Kelet XX. századi történelmének jelentős személyisége volt, akit egész élete során a palesztin nép ügyének képviselete vezérelt. Sorsa összeforrott a palesztin nép önrendelkezésért és az önálló Palesztin Állam megteremtéséért folytatott több évtizedes küzdelmével."
Veszprém - Európa Kulturális Fővárosa. Még leírni is szép ezeket a szavakat, hát még belegondolni, mit is jelentenek. Innovációt, ismertséget, fejlődést, munkahelyeket. No meg persze kultúrát (ami akár a csapból is folyik). Mert végül is EZ a fa, amit nem mindig látunk az erdőtől.
Hát pályázunk mi is. Ez elment javasolni, az kapott rajta, ezek megvizsgálják, azok kitalálják, ez az icike-picike No, azt még nem tudjuk. Várunk egy icike-picikét, aztán majd meglátjuk.
Iuventus ventus, mondhatnók, hát csemegézzenek a kedves olvasók, megint elkalandozom egy kicsit a fiatalság bonyolult világában. Főiskolások (és egyetemisták) alternatív kikapcsolódási tevékenységeiről lesz szó. Bár néhány dolog elsőre időpocsékolásnak vagy értelmetlen balgaságnak tűnhet, fontos megjegyeznem, hogy mindennek megvan a maga oka. Lássuk csak...
Szombattól eggyel kevesebb napilapot találhatunk az újságosstandokon, ugyanis a svájci tulajdonú Ringier kiadó megszüntette a Magyar Hírlapot. Jellegzetes színfolt (és színvonal) tűnik el ezzel a magyar újságkínálatból - az érintett újságírók és sok együttérző kollégájuk, olvasójuk tiltakozása ellenére.
Szerdán szeretett városunkba érkezett (és távozott) az EU road-show (ródsó). Mindez azzal járt, hogy a Hotel parkolójában egy szép, kék-sárga sátorban uniós állampolgárságunkkal kapcsolatos kis teszteket lehetett kitölteni. A szerdai 10 órás szalagnyisszantáson polgármesterünkön (aki később kitöltötte a tesztet), a helyi médián és a minimális protokollon (akik szintén töltögettek) kívül egyszerű helyi polgár csak annyi volt, mint sündisznóban a dauer. Mindez nem keserítette el az Illegál Kommandót - lecsapott!
Elfogyott a centiméter, végéhez ért a nagy leszerelőshow. Kifújt szép hagyományunk, a sorkatonaság. Néhány fiatal valószínűleg még a Megasztár vagy a Kísértés fejleményeinél is árgusabb figyelemmel követte ezeket az eseményeket - ez a történet legalább az ő valóságukról szólt.
Az oktatási tárca már megint hülyének nézi a pedagógusokat. Az egész azzal kezdődött, amikor bevezették azt, hogy alsóbb évfolyamokban buktatni csak szülői beleegyezéssel lehet. Aztán néhány napja egy olyat mertek álmodni, hogy a testnevelést ne osztályozzák. És most itt a legújabb kolosszális agyrém: a kicsiknek ne adjanak házi feladatot a hétvégére.
Helló, Öcsém, mizu? Képzeld, szobafogságban vagyok. Anyám azt mondta, gondolkodjam el egy-két dolgon. Pénteken leléptünk a suliból az ünnepségről, elmentünk sörözni, az a baj. Szombaton meg elkísértem a Nagyit a koszorúzásra, aztán otthagytam egyedül, az a baj. De hát a f...m fogja halálra unni magát ott, mi közöm az egészhez? Hát nem?
Ja, te nem is tudod, de nálunk ünnep volt a hétvégén, megint egy nemzeti, az '56-os. Nagyi szerint szarban hagytatok minket. Anyám szerint én is a Nagyit, mert nem vártam meg. Ilyenek a nők.
Megint egy újabb hétfő reggel. Ez több mint rémes. Ki az a beteg órarendtervező, aki hajnali 7-re tesz egy szemináriumot??? Én ezt büntetném... Mintha bárki lefeküdne vasárnap este időben, hogy kialudja magát. Albérlet vagy kollégium, mindkettő eleve alkalmatlan olyan tevékenységekre, mint pihentető alvás, relaxáció, meditáció vagy bármi, amihez alapvetően társulna a csend és a nyugalom.