Hányast adjak magamnak?

Az oktatási tárca már megint hülyének nézi a pedagógusokat. Az egész azzal kezdődött, amikor bevezették azt, hogy alsóbb évfolyamokban buktatni csak szülői beleegyezéssel lehet. Aztán néhány napja egy olyat mertek álmodni, hogy a testnevelést ne osztályozzák. És most itt a legújabb kolosszális agyrém: a kicsiknek ne adjanak házi feladatot a hétvégére.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a tanulásnak csak akkor van értelme, ha az folyamatos. A tananyag egymásra épül, a rendszeres gyakorlás minden tárgyból elengedhetetlen. Nem elég az, ha a nebuló részt vesz az órán, ott ugyan instrukciókat kap, agytekervényeiben a tanár elplántálja az új matéria esszenciáját, de otthon kellene elsajátítani a nemrég megismert ismereteket. Szombat és vasárnap révén eme procedúra akkor kimarad?

Oktatási miniszterünk - nem először - kitett magáért. A közszolgálati csatorna híradójában széles mosollyal azt taglalta, hogy a szegény kisdiák inkább menjen el színházba vagy kirándulni, de ne foglakozzon azzal a csúnya tanulással hétvégén. Gyerekek, ez a Bálint bácsi egy "aranyember"! Mindenesetre nem tudom, mennyire volt őszinte a mosoly.

Kérdem, mi értelme lesz az iskolában a hétfőnek és a pénteknek házi feladat nélkül? Mit tanítsanak nekik a tanárok pénteken, illetve hogyan kérjenek számon hétfőn?

Az egyre zuhanó a követelményszint mellett most már lassan ott tartunk, hogy a diák saját magát leosztályozza. Mi lesz az oktatás gyümölcse? A tudás egyre kevésbé.

Rovat: