Tacepao

Túl sok kávé

Főiskolai jegyzeteim IV.

A vizsgaidőszak akkor kezdődik, amikor december közepén a fénymásolók forgalma megtriplázódik. Kiderül, hogy a kelleténél jóval kevesebb jegyzetünk van, és hogy néhány tantárgynak semmit nem mond a neve. Hirtelen elkezdünk érdeklődni a tárgyak kreditértéke és követelményei iránt, sűrűn látogatjuk a Neptun-irodát, mert rossz kódszámú tárgyat vettünk fel rossz tanszéken rossz félévben... Harc a túlélésért, a jegyzetekért, a kreditekért - a pszichózis csúcsán, vizsgaidőszakban.

Állítsátok meg a szingliket!

- az egyedülállóság kultusza és az újévi fogadalmak -

Szinglinek lenni jó! Bővebben: szinglinek lenni nem jó, de legalább életforma... Ilyesforma tanulságok szűrhetők le az utóbbi években kibontakozó trendiből, a "szingli-kultusz" különböző irodalmi és filmművészeti remekeiből. És most már nekünk is van saját szingli-filmünk, ami csak a miénk! Igazából már tavaly óta van, csak lusták vagyunk, meg naprakészületlenek.

Ezennel megfogadom...

- szilveszteri jegyzeteim 2005 hajnalán -

Hogy ezentúl kétszer ennyit eszem minden napszakban, hogy sokkal több sört iszom a jövő évben, hogy 11 előtt biztos nem fogok bemenni órára, hogy a vizsga előtti estéig soha nem kezdek el tanulni, hogy nem törlök port még havonta sem, hogy főzés helyett inkább a kínaiból rendelek, hogy visszaszokom a dohányzásra és nem fizetem vissza az adósságaimat sem.

A kapu sarkai

Ki őrzi emlékezetében a köszöntőket, az áldásmondókat? Ki emlékszik a mágikus kapura? A cicomás kapura, amelyen a rejtőző csoda pillanatában be és ki lehet lépni. Át lehet ugrani a csodán. Ja, és ki lesz az a James, aki ugrás közben úgy tud maga alá nézni, a titokra, hogy elkapja a pillanatot, amikor látni lehet?

Janus kapujában ott a kulcs és a bot. A megérkezés-megbékélés pihenős bezárkózásának kulcsa a kilincsgomb alatt és a kapuszárnyak mögé támasztva a lelkes elindulás zarándoklatban fényesedett útipálcája.

"Boldog Fenyőünnepet!"

(Idézet egykori századparancsnokomtól)

Eltelt a Karácsony. Szaloncukrot most nem raktam a fenyőfára, mert úgyis lezabáltam volna pár nap alatt. Másrészt vigyázni akartam roppant sportos alakomra. Az viszont elég elszomorító látvány, hogy úgy hullik, mint a levelek az őszi lombhulláskor. Nem fog kitartani Vízkeresztig, azt már látom.

Mese és valóság

- ki mond be, kinek? -

Tisztelt polgárok, városlakók!

Ezennel kezdetét veszi a nagy hangosbemondó ünnepe! Szeretettel várunk mindenkit a város főterén, ahol az ott felállított hangosbemondóba bárki elmondhatja véleményét. Az ünnep délelőtt tíz órától délután kettőig tart.

Vajon mit szólnánk egy ilyen falragaszhoz városunk utcáin? Megdöbbennénk, csodálkoznánk, örülnénk, flegmán továbbsétálnánk? Ki tudja? De talán lennének olyanok, akik kihasználnák a lehetőséget, és beszélnének a hangosbemondóba - betartva az egyetlen szabályt: mindenki azt mond, amit helyesnek gondol.

Karácsonyi vásárfia a minőség jegyében

- szabadtéri vásár idén harmadszor -

Van, aki kíváncsi tekintettel sétál el mellette, van, aki szemezget belőle. Van, aki fontosnak és szükségesnek tartja, van, aki szükséges rossznak. Harmadik éve élvezhetjük szabadtéri körülmények között is a vásárlás igazi élményét a Kossuth utcai karácsonyi vásárban. A lehetőség, így december közepe táján, egyelőre sokakat hidegen hagy.

Dacolva a fűtött plázával, a gazdaságosan olcsó hipermarketek bőséges kínálatával, idén is vagy egy tucat faházikó alkot vásárt a sétálóutcán.

Oldalak