Advent második vasárnapja volt tegnap. Az ezüst. A város egyre inkább pezseg a vásárlás lázától, a faházak a Kossuth utcán nyelik a pénzünket. Aki nem az utolsó pillanatban oldja meg a karácsonyi ajándékokat, az már bőszen vásárol. Ez lett az Adventből...

Azt hiszem, vén, morózus ember lettem, korom ellenére - vagy éppen ennek köszönhetően. Egyre több összetűzésem támad - nálam idősebbekkel is - a Karácsony okán. És egyre kínosabbak ezek az összeszólalkozások. Nekem a Jézuska hozza a fát. Nem a gyerekek díszítik, ők otthon sincsenek, és csengőszóig, amikor kinyílik az ajtó, nem is láthatják. A Mikulás (Deda Mraz, Santa Claus stb.) már elhúzott hatodika hajnalán rénszarvasaival, vissza az Északi-sarkra, vagy ahol él (könyörgöm, erről most ne nyissunk vitát), neki hatodika után már nincs "szerepe"! Már elnézést, de mit keres még mindig a boltokban, a dekorációban, a reklámokban - mindenütt? A MI kultúrkörünkben ő már kiszolgált - MEHET. Majd jövőre jön. És akkor a gondosan kivikszelt csizmáinkba belelopja ajándékát, vagy ha rosszak voltunk - virgácsot hoz. Ennyi. A Karácsony nem az ő felségterülete. Menjen Amerikába, ahol ő a Jézuska.

A szaloncukor (a Monarchia leleménye) csak felénk dívik. És a szaloncukor a karácsonyfát díszíti. A falra mászok a mai hülyeségektől, amikor vesznek ugyan szaloncukrot, de a fa alá teszik, vagy az asztalra. Szabadon zabálják az ünnepek alatt. Mint ami jár. Hízik a magyar. Különben sincs nagyobb kihívás egy egészséges gyermek számára, mint úgy lelopni a fáról a nyalánkságot, hogy csak Vízkeresztkor (a gyengébbek számára január 6-án, amikor le KELL szedni a fát - mert akkor LE KELL - és nem maradhat ott március végéig a nappaliban, mert "olyan szép") derül ki a huncutság.

Ma már az ötévesek is tudják, mit kapnak ajándékba. Nincs titok, nincs meglepetés, sem szertartás, sem misztérium. Konkrét elképzeléseink realizálódnak a csomagokban: Barbie-baba, Playstation 2, sulinetes PC, amit jó esetben becsomagolnak. Az ajándékozás örömét felváltja az elvárások teljesítése. Ajándékozás, mint kényszer. De van már borítékolt "igazán személyre szóló" ajándék is - a pénz. A karácsonyfa alatt. Megjelent az ajándékok érték szerinti átgondolása, vannak ezer forintos hozzátartozók, háromezer forintosak, ötezresek, vagy csillagosegesek... Mindez az ünnep megcsúfolása. Ha így csináljuk, valóban nem a Jézuska hozza a fát.

Még nem késő újragondolni mindent. Újrateremteni a hagyományainkat. A szeretet ünnepe szóljon valóban a szeretetről, a figyelmességről, a családról. Nem lesz olcsóbb. A készülődés alatt horribilis összegeket költünk el ételre, italra, rengeteg időbe telik majd, míg megfőzünk, felkészülünk a vendégekre. De megéri. Már ha eljönnek, mert az manapság egyáltalán nem biztos. Ha igen, megint lesz - igaz csak egy napra - családunk.